Dr. Tomonicskáné Kiss Andrea férjével Felsőpáhokon, Andrea Zöld Kertje nevű tanyáján biogazdálkodik: úgy véli, hogy bár a biotermesztés jóval több munkával jár, mint a hagyományos, de megéri.
– Úgy indult, hogy a nagyfiunkról kiderült, ételérzékeny. Ekkor gondoltuk át a lehetőségeket, s úgy döntöttünk, hogy magunk termeljük meg a szükséges zöldségeket.
Tudtuk, hogy csak a saját, vegyszermentes terményeinkben bízhatunk, csak így tudunk számára normális élelmiszert biztosítani – fogalmazta meg a kezdeteket dr. Tomonicskáné Kiss Andrea. – Az előkészítő munkákat követően szépen be is indult a termelés, örömmel láttuk, hogy szépen növekednek és tudtuk, egészségesek a zöldségeink. Termeltünk, és ahogy az lenni szokott, egyre több lett a felesleg. Eleinte a maradékot elajándékoztuk rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, majd megfogalmazódott bennünk, hogy érdemes lenne értékesítéssel is foglalkozni. S ha ez működik, akkor akár meg is élhetünk ebből a tevékenységből. Így történt, hogy jelenleg Felsőpáhokon, két hektárnyi területen nyolc fóliában termelünk, de természetesen vannak szabadföldi veteményeink is.
A tanyán – mert csak így nevezik a birtokot – szinte minden megterem, A-Z-ig. Inkább az a kérdés, hogy mi nem?
– A koriandertől kezdve, az édesköményig, a zöldségektől a káposztafélékig, a paradicsomtól a paprikáig minden megtalálható a fóliasátrainkban. Ami a konyhában szükséges, mint zöldségféle, az nálunk terem. Ahogy mondtam, minden egyes termény bio, és hogy ez száz százalékban így legyen, azért mindent megteszünk.
Ez persze sok-sok munkával, lemondással jár, nem ritka a nap, hogy a szezonban akár 14-16 napot is dolgoznak a kertben a férjével.
– A kéthektáros terület meglehetősen nagy, bőven ad munkát, nem is beszélve a fóliasátrakról. Ha belegondolok, akkor azt kell mondanom, hogy nem is száz, hanem inkább százhúsz százalékot kell teljesíteni, hogy minden rendben menjen. Az sem titok, hogy sokat dolgozunk feleslegesen.
A vásárlóink elvárják, hogy az egészséges termékünk a lehető legjobban is nézzen ki, ezért a terményeink egy része nem kerül piacra. Azért sem, mert minden tekintetben minőséget szeretnénk nyújtani számukra.
Ezért a maradékot – ami beltartalmilag ugyanúgy a legjobb minőséget biztosítja – feldolgozom, hogy ne menjen veszendőbe. Egyebek között lecsót, lekvárokat, befőtteket teszek el. Ezek ugyanolyan kelendőek, mint a friss zöldségfélék.
Ha valami nem fogy el, azt feldolgozzák
– Régen más világ volt, a falvakból szerencsére még mindig nem halt ki a munkakedv, a vidéken lakó embereknek, családoknak – föld lévén – van lehetősége a termelésre. Néhány évtizeddel ezelőtt a falvakban szinte nem volt olyan család, mely ne rakott volna el télire savanyúságot, ne tárolt volna valamilyen módon zöldségeket, nem is beszélve mindemellett a lekvárok főzéséről vagy a kompótokról. A házakban, a spájzokban ott sorakoztak a befőttes és savanyúságos üvegek, tele gusztusosabbnál gusztusosabb, finomabbnál finomabb étkekkel. De említhetjük a szörpöket is, melyek több ízben szintén a kamrába kerültek. S bizony, ezekért nem kellett pénzt adni, az emberek pedig tudták, hogy mit esznek. Ma kissé másként működik a dolog, de öröm, hogy e tekintetben kezdenek visszatérni a régi idők, egyre többen készítenek saját termékből saját maguknak savanyúságot és lekvárokat, szörpöket.
S persze nem elhanyagolható, hogy egyre többen keresik a bioterményeket. Tudják, nem kell tartani attól, hogy azok fogyasztása bármilyen káros hatással jár.
– Igazi, magyar őstermelői áru kell, azt biztosan el lehet adni. Meg persze szükség van földre, trágyára, kitartó munkára, s a növények és a vásárlók maximálisan meghálálják a szorgalmat, az odafigyelést – véli dr. Tomonicskáné Kiss Andrea. – Jelenleg az látszik, hogy egyre többen keresik a természetes módon termelt zöldségeket, gyümölcsöket. Egyre többen vannak, akik az egészséges életmód, táplálkozás mellett teszik le a voksukat. Ez egyfajta szemléletváltás is, ami igazából a fiatalabb generáció esetében jelentkezik majd nagyobb arányban. Ha a gyerekek a szüleiktől olyan példát kapnak, mely az egészséges táplálkozást favorizálja, akkor ők már egészen biztosan a helyi termékek után nyúlnak vásárláskor. Így nem is kérdés, hogy lesz jövője a háztáji zöldségeknek és gyümölcsöknek. A falusi kiskertek pedig nemcsak a vásárlókat, hanem a gazdaságot is szolgálják.
Amúgy nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is egyre inkább a házi termést választják.
Sok a visszatérő vásárlónk, ők pontosan e tulajdonságok miatt jönnek. Mondják is, hogy a másutt – például hipermarketekben – vett zöldségek hiába szépek, s állnak el hosszabb ideig, egyszerűen íztelenek. Sokan megjegyzik, hogy a paradicsomnak például csak színe van, de beleharapva nincs meg a várt, elképzelt zamat. A mi paradicsomunkért sorba állnak az emberek. A zöldségeink kivétel nélkül rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, melyek miatt zöldségnek lehet nevezni őket. Visszatérve a vásárlóinkra, körülbelül 80-90 százalékuk a visszajáró. A „vendégkör” stabil, tudják, hogy minőséget kapnak tőlünk. A bizalom persze kölcsönös.
A tanyán a házaspár önállóan végzi a munkát, s nem terveznek bővítést Andrea zöld kertjében.
Itt minden zöldség friss – teszi hozzá nevetve dr. Tomonicskáné Kiss Andrea. – Komolyra fordítva a szót, rengeteg a tennivaló. Ha valaki a saját gazdaságából kíván megélni, az egyetlen percre sem hanyagolhatja a munkát. Igen, a termelés egész napos elfoglaltságot igényel, s persze nem kis fáradtságot eredményez, de a termést látva már azt mondja az ember: megérte. S ha még a zöldségeket és gyümölcsöket megvásárló fogyasztók visszajelzése is pozitív, akkor megvan az inspiráció a jövőre nézve. Mint minden szakmában, természetesen a miénkben is mindig akadnak mélypontok, amikor az embernek elmegy a kedve. Elfáradunk, kimerülünk fizikailag. Aztán ott van az időjárás, ami mindig tartogat meglepetéseket.
Néha olyan dolgokat produkál, melyekre csak azt tudjuk mondani: „Hát ezt nagyon nem érdemeltük meg!” De túl kell élni ezeket a mélypontokat és megpróbáltatásokat.
Ebben hatalmas segítséget jelent a vásárlók véleménye. A jó szavak erőt adnak ahhoz, hogy újra felállva folytassuk a munkát. A dicséret ösztönző és inspiráló számunkra. Amíg ezek rendszeresek, nem is kérdés, hogy termelünk-e.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Bella Huba
Fotó: Magyar Mezőgazdaság