Mozsgai József, a sellyei Mozsi Major egyik megálmodója abban hisz, hogy mérni kell mindent, és a termelés minden területéről minél több adatot kell gyűjteni. Franciaországtól egészen a Kárpátok keleti csücskéig nemcsak hogy sokan ismerik, de a térképen is el tudják helyezni a sellyei Mozsi Majort.
Köszönhető mindez annak, hogy a limousintenyésztő gazdaság a kezdetektől fogva kihasználja az internet adta lehetőségeket. A saját honlap, a tizenötezres Facebook-követőtábor a transzparens működést is biztosítja, de terepe az ismeretterjesztésnek és a „vegán lobbi” elleni küzdelemnek is.
Mozsgai József jó nagy vargabetűvel jutott el az állattenyésztő diploma megszerzésétől a húsmarhatenyésztő farm létrehozásáig.
2001-ben szerezte meg állattenyésztő mérnöki és kereskedelmi menedzseri diplomáját. Akkor úgy gondolta, a kereskedelem lesz az útja.
Már az egyetem mellett is több vállalkozása volt: virágüzlete, sportszerüzlete, sportruhagyártó cége, azonban hiába voltak a jó ötletek, a hamar felfutó vállalkozások menedzselésével gondjai voltak, így a „süllyedő hajók” helyett 2002-ben az alkalmazotti létet választotta, ahol célul tűzte ki a projekt- és vállalkozásmenedzsment elsajátítását. Budapestre költözött, és 10 évig magyar tulajdonú nagyvállalatoknál volt kiemelt ügyfélkapcsolati menedzser.
40 éves korára viszont megcsömörlött a fővárosi léttől, tönkrement a házassága, és mivel mindig is úgy tervezte, új párjával, Lillával visszatért vidékre, ahová édesanyja is visszahívta.
A család tulajdonában egy tagban volt 40 hektár legelő, édesapja vágóhídja mellett pedig egy szilárd útburkolaton elérhető, vízzel, villannyal rendelkező kéthektáros téli szálláshelynek alkalmas terület, ami szinte várta, hogy ott állattartó gazdaságot alakítsanak ki. József pedig, aki akkor már egy ideje kereste az útját, egy húsmarhatartó gazdaságban tett látogatás alkalmával megvilágosodott: ez az, amivel foglalkozni akar. Másnap pedig már neki is állt felszámolni a fővárosi életét, Sellyén Lillával elkezdte a szénagyűjtést, a legelő kialakítását, a villanypásztorok kiépítését.
A 2010-es esztendő a feltételek létrehozásával, illetve a megfelelő állatok kiválasztásával telt, és 2011 őszén érkeztek meg az első állatok: 15 üsző és egy bika.
A farm célja és a fajtaválasztás
– Elég kicsi a gazdaság területe (40 hektár legelő), amin egy rentábilis árutermelő gazdaság nem alakítható ki. Az egyetlen lehetőségünk a nagyobb értékű, vagyis a tenyészállatok nevelése volt, amihez törzskönyves állományra volt szükségünk – mondja Mozsgai József.
A limousin fajtát egyrészt azért választottam, mert a hentes és mészáros édesapámtól tudtam, hogy ez a fajta „piacos”, finom a csontozata, jól izmolt és jó a színhúskitermelési aránya. A másik érv, vagy inkább érvcsoport a fajta mellett, hogy nagy testű, könnyen ellő és a francia, nagy testű húsmarhafajták közül talán ez a legigénytelenebb a takarmányozásra, de a betegségekkel szemben is a legellenállóbbak.
Sokan mondták, hogy a limousinnal nem szabad foglalkozni, mert rendkívül élénk vérmérsékletű, sőt vad állat, ami „megeszi az embert”, de akkor én ezt kihívásnak tekintettem: „majd mi megmutatjuk, hogy másképp is lehet” szemlélettel.
Én hittem abban, hogy csak a gazdától és az állattal való bánásmódtól függ, milyen az állatnak az emberhez való viszonya. Talán azért is, mert nem hoztuk magunkkal azokat a hagyományokat, hogy, mondjuk, egy tenyészbikának meg kell mutatni, hogy ki az úr a háznál.
Mi úgy gondoltuk, hogy ezek menekülő állatok, és ha van okuk menekülni, akkor menekülnek vagy támadnak. Ha viszont biztonságban érzik magukat, akkor minek menekülniük vagy támadniuk? Ez az elgondolás be is vált, emellett, ha genetikailag támadó vagy tartózkodó egy állat, azt ki kell szelektálni, és azokat kell megtartani, amelyek körül biztonságos a munka.
Tenyésztés
Tavalyi ottjártunkkor a sellyei legelőn 43 anyatehén és 8 szűz üsző volt, utóbbiak idén állnak termelésbe. Az állomány átlagéletkora hét év, általában évente 10 százalékot szelektálnak ki – ez idén 3 tehenet jelent.
– Mi nagyon szigorúan fogjuk a teheneket, és inkább közülük szelektálunk, nem a borjakból. Mert ha jó teheneink vannak, akkor jó borjaink születnek, amikből kevesebbet kell kiselejtezni.
Kicsi a területünk, nincs lehetőségünk növekedni sem, tehát nem tudunk 100 tehenet tartani és 50 borjút eladni hízóba, hogy csak a másik 50 legyen majd tenyészállat. Nekünk kiváló teheneket kell tartani ahhoz, hogy minőségi tenyészállatokat nevelhessünk és azokat megfelelő áron is kell értékesítenünk.
Az eredeti anyaállományt Zalaszentmihályról, Cziráki Gábortól hozták, egy kifejezetten extenzív tenyészetből. Az akkor megvásárolt másféléves üszők akkorák voltak, mint most Sellyén egy választási üsző. Józsefet bolondnak is nézték emiatt.
– Abból a meggondolásból választottam onnan állatokat, hogy bár az elméleti szaktudásom az egyetemről megvolt, de teljesen kezdők voltunk, és a gyakorlati fogások nem voltak meg. Úgy gondoltam, hogy a takarmányozás oldaláról sem tudjuk még azt biztosítani, amit kellene, hiszen réti szénánk az volt, de lucernaszénánk nem. Abrakot sem tudtunk vásárolni, hiszen az összes pénzünket elköltöttük az állományra meg a helyüknek a kialakítására.
Az első évben szárítókból a rostaalját kértük el, ami igazából csak gazmagból meg pernyéből állt, ezzel próbáltuk meg a telet átvészelni.
Persze mindjárt az első tél olyan kemény volt, hogy a mínusz 30 fokban csilingeltek a jégcsapok az állatok oldalán, amikor közösen ettek, és tető sem volt a fejük fölött. Szóval nehezen indultunk, de mivel extrém külterjes környezetből hoztuk az állatokat, nagyon ellenállóak voltak és kibírták. Sőt, a cudar körülmények ellenére, már az első fedeztetési idényben a 15 állatból 13 vemhes lett, és a következő évben a másik kettő is – meséli Mozsgai József.
Az eredeti tehenekből tavaly még négy volt az állományban, ebből kettő kikerült, kettőt azonban még megtartottak, pedig már 13 évesek. József szerint ideális esetben a tehenek 9-10 évesen kerülnek ki a tenyésztésből, hogy teret adjanak az új genetikának, ami „nagyon-nagyon erősen változott az elmúlt 13 év alatt”. Az állomány külseje a Franciaországból behozott bikáknak, illetve a francia spermával folyó inszeminálásnak köszönhetően is jelentősen változott.
– Magasabbak, rámásak és izmoltabbak lettek az állataink. Amit megpróbáltunk megőrizni, az a tejtermelő képesség, ami továbbra is nagyon jó, illetve a könnyű ellési tulajdonságokat is „őrizzük”.
Szakmabeliek is sokszor összekeverik a könnyű születést és a könnyű ellést. A könnyű születés a borjú tulajdonsága, a könnyű ellés meg az anyáé. Mi arra törekszünk, hogy a teheneink könnyű ellők legyenek. Felkészítjük őket arra, hogyha netán nagyobb a borjú, akkor is meg tudják elleni, és ne szakadjanak meg. Mert nem tudjuk, hova fognak kerülni, ott milyen lesz a takarmányozás, illetve milyen bikát tesznek rá, esetleg olyat, amitől nagy borjú születik.
Precíz vagy precíziós állattartás
– Én a precíz állattartásban hiszek, nem a digitális rendszerekben, attól függetlenül, hogy az értékesítésben a digitális csatornákat használom.
Abban hiszek, hogy mérni kell mindent, és a termelés minden területéről minél több adatot kell gyűjteni, ezeket az adatokat meg kell őrizni, fel kell dolgozni, és több évre visszamenőleg visszanézhetővé és összehasonlíthatóvá kell tenni.
Az állattenyésztésben azért is fontosak ezek az adatok, mert amikor származási vonalakat alakítunk ki, a tenyésztői munkánk eredményességét csak úgy tudjuk megmérni, hogyha az ősök teljesítményét vissza tudjuk nézni, illetve több évre visszamenőleg látjuk a szaporulatot, azt, hogy az ivadékok milyen teljesítményt értek el.
Az szerintem mindegy, hogy az adatokat tollal kockás papírra, vagy valamilyen adatgyűjtő eszközön gyűjti az ember. Az csak a ráfordított idő meg pénz kérdése, hogy mivel tudja az ember megoldani. Nagyobb állománynál, persze, egyszerűbb a szenzoros adatgyűjtés.
De én abban hiszek, hogy mindent mérni kell, és a mérési eredményeket precízen fel kell dolgozni és fel is kell használni. Egy-egy mérés, mérlegelés után nekem az a dolgom, hogy a táblázatomba bepötyögöm a mérési eredményeket és megnézem, hogy az utóbbi mérlegeléshez képest mennyit gyarapodtak az állatok, és ennek a gyarapodásnak megfelelően állítom be a következő időszakra a takarmányadagokat.
Mi éppen a precíz takarmányozás miatt végzünk havi mérlegelést is.
Ha például a teljesítményvizsgálatnak csak az elején és mintegy 150 nap elteltével a végén mérünk, akkor meglepetések érhetik az embert, pedig valamikor bele lehetett volna nyúlni, javítani a rendszeren, amit elmulasztottunk azzal, hogy nem mértünk.
Takarmányozás
A Mozsi Majorban a teheneket csak réti és lucernaszénán tartják. A megváltozott klíma következtében nem jellemzőek a mínusz 10 °C alatti hőmérsékletek, ahogyan a tartós hidegek sem. A pár napos hideg időszakok elviselésére pedig ezzel a takarmánnyal is a szükséges kondícióban tudják tartani a teheneiket. Ahogy József fogalmaz, figyelnek arra, hogy mind a legeltetési, mind a téli időszakban jó közepes kondícióban legyenek a teheneik.
A 40 hektár legelőjük három tagban van, 10-10-20 hektáros területtel. Ezen belül nyáron szakaszolt legeltetést végeznek, 1,2-1,5 hektáros szakaszokkal.
Az állatok általában 5-6 napig vannak egy szakaszban, így egy szezonban négyszer „érnek körbe” a teljes területen. Őszre pedig elbontják a szakaszolást, és a teljes területen legeltetik az állatokat. Ekkor, illetve aszályos időszakban szénát adnak pótlásként, hogy az állatok kondíciója ne romoljon, illetve jó erőben térjenek vissza a téli szálláshelyre.
– Oviztatjuk a borjakat, hogy már ekkor hozzászokjanak az abrakhoz, és leválasztás után ne legyen nekik idegen ez a takarmány, és a bendőjük is felkészült legyen rá. Granulált abrakot adunk nekik, ami elősegíti a bendő redősségének a kialakulását, így sokkal jobb emésztési tulajdonságokkal rendelkező bendőt tudnak növeszteni.
Saját, Mozsi borjúnevelő tápot etetünk, amit a mi receptúránk alapján az Agrofeeddel közösen fejlesztettünk ki, a cég a nevünk alatt forgalmazza.
Két különlegessége is van: nincs benne szója, tehát akinek fontos a GMO-mentesség, bátran használhatja, és épp a szójamentesség miatt nincs benne fitoösztrogén, így tenyészállatot lehet vele nevelni.
Másrészt egy olyan aromát adunk a táphoz, amit tejelő tehenészetekben a robottakarmányban használnak, így az állatok nagyon szeretik.
A növendék állatoknak, a tenyészbika-növendékeknek és a választott üszőknek a granulált gyári Mozsi-táp mellé erjesztett takarmányt, valamint réti és lucernaszénát is adunk.
Erjesztett takarmányként eddig általában kukoricaszilást adtunk, de tavaly nyáron, mire ideért volna a vállalkozó a silózógéppel, felsültek a kukoricák, úgyhogy idén megpróbálkozunk a répaszelettel. Szűz üszőinknek a Mozsi-nevelőtápon kívül réti- és lucernaszénát, vemhes üszőinknek csak réti és lucernaszénát adunk, a tehenek takarmányozásához hasonlóan – ismertette az állattartó.
Értékesítés
A Mozsi Major átlagosan 7 hónapos, választott korban értékesít üszőt, bikákat pedig szelektálás szerint.
A hízóalapanyag-bikákat, amik nem ütik meg Józsefék mércéjét, választás után adják el. A tenyészbika-növendékek pedig 13-14 hónapos korban minősülnek – ezután értékesítik őket. A rendszerük pedig itthon egészen egyedi.
– Már 2017-ben, amikor először neveltünk tenyészbika-növendéket, egy webáruháznak mondható rendszerben értékesítettük őket. Hat hónapos kortól havonta fotózzuk az állatokat, illetve havonta mérlegeljük is őket. Ezeket a fotókat és mérési eredményeket közzétesszük, így végigkövethető egy-egy bika fejlődése (sőt az oldalon lehetőség van évekkel később is visszakeresni egy-egy bikát a fülszáma alapján). Emellett ott a származásukat és minden egyes állat árát is kiírjuk.
Nálunk „darabár” van, nem kilóra értékesítünk. Az ár jellemzően az én szempontjaim (származás, saját teljesítmény, küllem stb.) szerinti rangsorolást is mutatja, tehát a drágább bikákat értékesebbnek találom, ezt jelzi az árazásuk.
A fentiek miatt a tenyésztőtársak kicsit ferde szemmel néztek rám, mert abban az időszakban még általában hétpecsétes titokként kezelték az állatok árát, csak személyes találkozón tudhatta meg a vevő, mit is kérnek az adott tenyészetben a bikákért. De én az elejétől kezdve úgy gondoltam, a legcélravezetőbb, ha nyitott gazdaságként működünk: a tartástechnológiánkat, az állatok jellemzőit, a mérési eredményeket és az árakat is megismertetjük az érdeklődőkkel.
A piac, illetve a vásárlók nagyon pozitívan reagáltak, ma pedig sokszor a korai foglalás után csak akkor látják élőben a minősített tenyészállatot, amikor eljönnek érte, vagy elvisszük nekik, ez mutatja a tenyészetünk iránt kialakult bizalmat és a megbízhatóságunkat.
Ugyancsak az értékesítést segíti, hogy József minden elérhető kiállításon megméretteti az állatait. Van, hogy egy-egy állatot több éven keresztül is elindít a tenyészversenyeken, de többnyire újabb és újabb egyedekkel nevez. Célja nem feltétlenül a győzelem, inkább arra törekszik, hogy a teljes kínálatot és a genetikai előrehaladást bemutassa. Természetesen elvárás önmagával szemben, hogy a benevezett tenyészállatok dobogós helyen végezzenek, ami persze nem nehéz egy olyan állománnyal, amelynek egyedei a tenyésztőegyesület által vezetett teljesítményvizsgálati eredményekben az országos átlag felett végeznek.
Oktatás
A húsmarhatenyésztők körében ismertek a Mozsi Major évente kétszer rendezett saját workshopjai, a Húsmarha Szemináriumok, aminek programjait József a tenyésztőtársak érdeklődésének, aktuális problémáinak megfelelően tervezi. De egyetemi gyakorlati helyszín is a sellyei gazdaság, ahol a gyakornokok testközelből tanulhatják meg a farmgazdálkodást.
A napi gyakorlatban ismerik meg a teljes tartástechnológiát, illetve szaporodásbiológián keresztül a genetikai ismereteiket is alkalmazzák. Egy kis farmgazdaságban a tulajdonosnak és az itt dolgozónak mindennel kell foglalkozni, így az itteni gyakornoknak is, tehát mindent át fog látni, ami a gazdaságot érinti.
Forrás: Kistermelők Lapja/ Halmos B. Ágnes
Fotó: Kistermelők Lapja