Fóris Anna és Ödön négy gyermekük mellett önellátó családi gazdaságot vezetnek, zöldségközösséget látnak el és szaktanácsadással is foglalkoznak. Emellett fix ágyásos technológiát alkalmaznák a minél jobb virágzásért. Pátkán háromezer négyzetméteren gazdálkodnak biomódszerekkel, mobil ólas baromfitartást folytatnak.
Fóris Annát az motiválta a bioélelmiszer-termelésben, hogy a környezetét és ezáltal magát se szennyezze, hiszen akkor a gyerekei is jól lesznek. Már nyolcévesen recepteket és praktikákat jegyzetelt nagyszülei tanyáján Erdélyben, ahol megtapasztalta, hogy az állatok teljes körforgásban tudnak együtt élni az emberrel.
A tanyán mindig egészséges volt, amit utólag a vegyszermentes, tiszta mezőgazdaságnak, és az ott lévő ember és természet harmóniájának tud be.
A kertészmérnöki diploma megszerzése után férjével, Ödönnel gyakorlati tudásért önkénteskedtek biogazdaságokban itthon és Németországban, majd megpróbálták álmukat megvalósítani. Tizenkét évvel ezelőtt Pátkán, a családtól vásárolt ezernyolcszáz négyzetméteres telek mellé, baráti- és személyi kölcsönökből és némi spórolt pénzből kezdtek el területeket vásárolni és bérelni. Jelenleg az önellátás mellett látják el a Virágosélet zöldségközösséget, valamint Anna szakértőként kiskerttulajdonosoknak segít, hogy kis területen, biomódszerekkel tudjanak profitot termelni, akár rövid ellátási láncok kialakításával is.
Zöldségközösség
„Minden nagyvárosban, mint a százezres Fehérváron is kell lennie tizenöt olyan embernek, akik hajlandók részese lenni egy ilyen közösségnek, és ki tudják fizetni (akár támogatásként tekintve) az ezzel járó költségeket” – meséli Anna, hogy nem éri meg átvételi nehézségek miatt huszonöt kilométeres körzeten túlról tagokat felvenni a zöldségközösségbe, mert akkor már nehézségekbe ütközhet az értékesítés. Az árakat minden év végén meghatározzák, kalkulálva a munkabér-, vetőmag- és beruházási árak determinálta költségekkel, amelyre a tagok évek óta egy magasabb összeg vállalásával válaszolnak. A kilépés is inkább az elköltözés és nem a magas ár miatt fordul elő.
Kezdetben barátaikból és ismerőseikből toborzódott össze a tagság, de volt, hogy Anna piacozott, szórólapot osztott, majd Facebook-oldalt csinált, ami ma is folyamatosan bővülő várólistát hozott. A taggá válásról a házaspár kérdőív és személyes beszélgetés alapján dönt.
„Nem biztos, hogy mindenki tud mit kezdeni öt kiló céklával, ha most abból van sok.”
Anna azt is megosztja, hogy a fenntarthatósági szemlélet mellett teljesíteni kell a havi fizetést, valamint meg kell érteni, hogy ez egy családot támogató rendszer is, ahol közösségként, a többi család igényeinek figyelembevétele mellett kell jelen lenni. Korábban írtak kötelező önkéntességet a szerződésbe, de ma már inkább egy szabadon választott eseményként hirdetnek meg egy, a párnak többnapos, míg összefogva néhány órás munkákat: szamócapalántázást, sütőtök-betakarítást, mézbogyótrágyázást. A felszabaduló időt négy gyermekükre fordítják, ezért a korábbi harminc-negyven családról arra a tizenötre csökkentették a tagságot, akik hajlandóak magasabb összeget fizetni ezért az értékért. Heti egyszer egy reggeli idősávban adják át a sokszor negyedóránál is fiatalabb szüretű javakat. Ezt pontosíthatnám a zöldségek, gyümölcsök sorolásával, de könnyebb azzal, amit nem termelnek meg. Most épp a batáta maradt ki, mert a gyerekek egyszerre voltak betegek tavasszal, így megkéstek a június 20-a előtti palántázással.
Szóval van tavasztól indítva újhagyma, fokhagyma vöröshagyma, póré, sarjadékhagymák, saláták, retkek, ázsiai zöldek, borsó (fejtetlenül), gyökérzöldségek, petrezselyem, na meg a többi.
Fix ágyásos technológia
„Amikor megvettük a területet, az aratás előtti kukorica harminc centis volt. Édesapám azt mondta, hogy itt éhen fogunk halni.” Anna viszont meg volt győződve, hogy ez csak termesztési hiba. Mára húszcentis, tápanyagban gazdag, sötét, omlós termőréteg várja az ültetésre kerülő palántákat. A megfelelő technológiának elég hatékonynak kellett lennie ahhoz, hogy ne vegyen el túl sokat a gyarapodó családjuktól, ugyanakkor biztosítson elegendő jövedelmet az önfenntartáshoz.
„Az ágyásos technikával pontosan tudom, hány magot vetek el, mennyi termést szedek le és ezzel hány családot tudok ellátni.”
Számukra ez a biztos megélhetés egyik alappillére, hiszen kétezer négyzetméterről több millió forintnyi bevételt tudnak kitermelni. A fix ágyásos technológiánál, a mélymulccsal megegyezően, cél a talajélet növelése, regenerációja, de a módszer eltér egymástól. A lazítóvillával előkészített talajba környékbeli kérődzők trágyájából, a baromfiállományuk által is előkészített komposztot raknak. A gyomok ellen a nagy munkaigényű ágyásokba agroszövetet fektetnek, az ágyások között nyírt gyep szabályoz.
Kiskerti gazdálkodást bemutató kert csepegtetőrendszerrel
Az öntözést csepegtetőszalaggal végzik. A jól tervezett vetésforgó és a maximális helykihasználás a kezdeti termésmennyiségek megtöbbszöröződését hozták. A palántázott pattogtatni való kukoricán négy-öt cső ül, a padlizsánok félméteresek.
Az ágyásos technológia bevezetésének ötödik éve óta nincs krumplibogár és már a bioban engedélyezett szerekkel is csak igen ritka esetben kell permetezniük a kártevők ellen.
Van, hogy előfordulnak még növényvédelmi problémák, de a sok munka mellett konstans a fejlődés, a rendszer egyensúlyban van.
Mobilketreces baromfitartás
„Úgy költöztünk ide, hogy nekünk mindenünk lesz.” Ebből a mindenből a tejelőkön és a lovakon kívül meg is valósultak a nyulak, baromfik és a disznók, de a nagy testű állatok a területfelosztás kellemetlensége miatt nem tudnak elférni.
Emiatt a tejet egy helyi gazdaságtól veszik, amiből Anna a nagyszüleitől tanultak szerint készít sajtot, vajat. Most is az egyik gyermek a tejes száját nyitva tartva koncentrál, úgy méri tálnyi öblű merőkanállal a tejet a kis bögréjébe. Közben Anna csombort szed a készülő kovászos uborkához. Erdélyi recept szerint: kenyér nélkül, a só és a csombor (borsikafű) mellett tormalevél és kapor felel az ízekért.
Magyar fogolyszínű készíti elő a komposztot
„Nekünk a magyar fogolyszínű tyúkfajta vált be, mert alig van, vagy egyáltalán nincs elhullás a keltetés után. Emellett egyenletes a tojóciklusuk, hosszú szünetek sincsenek.” Téli időszakban két hétig vannak egyhelyben a mobil ólak a lekerített kétszáz négyzetméteren, míg nyáron egy hónapba is beletelik, míg továbbhalad a ciklus, ami függ az időjárástól és a baromfik „takarítói” eredményességétől.
Jelenleg tizenöt tyúk tojik, a tojásszám naponta hét és tizenegy között változik.
Habár a tagok csak zöldségre és gyümölcsre vannak szerződve, tavaszi időszakban tojás is jut nekik. A tavalyi aszály miatt elmaradt saját takarmányadagjaikat kizárólag biotakarmánnyal egészítették ki, amit maguk kevernek.
Nem csak virágos…
A gazdaság szabdaltsága, a területegyesítés lehetőségének ellehetetlenítése miatt a jövőt valószínűleg nem Pátkán képzelik el. Hat évvel ezelőtt a fiatal gazda pályázattal elveszítették a bérelt területeik nagy részét, ugyanis a korábban haszonkölcsönnel bérelt telkeket a tulajdonosok, haszonbérlet jogcímen, nem engedték tovább bérelni. Három napot adtak nekik az összepakolásra. Ekkor gyökerestől szedték szét azt, amit az évek alatt neveltek és felépítettek. Anna így emlékezik vissza: „Ödön nem kapott szabadságot, ezért éjjel bontottuk a fóliasátrakat, kerítéseket, ólakat. Én öthónapos terhesen attól féltem, hogy elvetélek, olyan fájdalmaim voltak a kemény munkától, mert semmi segítségünk nem volt.” Végül a pályázatot szankciók nélkül teljesítették, de vért izzadva, feszített munkával. Anna korábban nem találkozott azzal, hogy az álmait az emberi önzés zúzza szét.
A terület tulajdoni szétaprózódása miatt azonban a továbbiakban nem tudják kialakítani azt az életteret, ahol önellátásuk és a zöldségközösség számára a megfelelő haszonállat-növény-ember körforgást biztosíthatják, ezért úgy döntöttek, hogy az idei szezon lezárását követően új lehetőségeket keresnek.
Jelenleg egy ágyásnyi komposzt kijuttatásához 1,4 kilométert kell sétálni talicskával, ami 18-20 ezer lépés naponta. „Iszonyatosan idegesítő látni, hogy fél pillanat lenne csupán átmenni az állatokhoz – mutatja Anna, hogyan menne keresztül a telken, melynek elvesztésével drasztikusan csökkent a korábban másfél hektáros gazdaság. – De meg kell kerülni az egészet. Az, ami éveken keresztül egyben volt és élhető, az most így élhetetlen.”
„Kérek va-valamit!” – énekli be magát Kamilla a konyhába, majd ő is hálásan pucol egy uborkát.
„A gyerekek odamennek a kertben ahová, és abból esznek, amiből akarnak. Nem is tudnánk máshogy elképzelni az életüket”– mondja Anna reménykedve abban, hogy a kilátásba helyezett gazdasághelyszín-változtatással következhet valami sokkal jobb, ha mást nem abból a felmérhetetlen sok tapasztalatból, amit tizenkét év alatt nyertek. Anna és Ödön életét színezik és ízesítik a nehézségek, amit munkával és szeretettel kitartóan egyensúlyoznak, de nem egyedül. „A mottónk, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. A Jóisten megsegít és vezet minket, nem kell szűkölködnünk, hiszen most is van ruhánk, ételünk, mindenünk” – fejezi be Anna, és még egy uborkát tesz az üvegbe.
Forrás: Kistermelők Lapja/ Kósik Dorka Liza
Fotó: Kósik Dorka Liza