Kinga kamrája olyan, mint anno a nagymamáink spájza: bőségesen található benne minden finomság, ami a háznál termett, készült. Hafner Kingáék a Káptalantóti és Köveskál között lévő farmon nevelnek növényeket, tartanak állatokat, de ahogy fogalmaznak, a fő „csapásirány” a kecskesajt.
– Életmódváltók vagyunk – szögezte le a beszélgetés elején Hafner Kinga. – Teljesen más környezetből érkeztünk, én gyártásvezető voltam egy televíziónál, a férjem pedig hangtechnikusként dolgozott.
Tulajdonképpen belecsömörlöttünk a városi életbe, s úgy gondoltuk, hogy azon gyökeresen változtatva teljesen másba kezdünk, nyugalmas környezetbe költözünk, s önellátók leszünk.
Addig-addig gondolkodtunk, mígnem 2014-ben Zala megyébe költöztünk egy kis zsákfaluba, Vaspör velencei településrészébe. Nem mondom, hogy rögtön minden simán ment, a mindennapok során ezernyi megoldandó feladat akadt, amellett, hogy meg kellett szoknunk az új környezetet, egyszerűen bele kellett tanulnunk a vidéki életbe. Kaptunk ugyan segítséget, de a saját bőrünkön tapasztaltunk meg mindent, a jót és a rosszat is. Például, hogy mi a különbség a boltban vásárolt és a saját tojás, zöldségek között, vagy éppen hogy milyen finom a házilag sütött kenyér, illetve a magunk készítette savanyú káposzta. Valódi falusi életet kezdtünk élni, növényeket termesztettünk, állatokat tartottunk, fát vágtunk, gombásztunk. Gabonát vetettünk, arattunk, kolbászt töltöttünk, füstöltünk, de közben befőztük, elraktuk a kertünkben termett gyümölcsöket. Aztán következett a sajtkészítés, ami a kiemelt tevékenységünkké vált. A környéken sikerült kiváló minőségű házi tejet beszereznünk, amiből csodás sajtokat tudtunk készíteni. Eleinte csak saját célra, majd ismerőseink és barátaink is kaptak belőlük. Közben építettük, renováltuk a házunkat.
A sikerek ellenére az önellátás nem ment döccenőmentesen.
Hafner Kinga elárulta, gyorsan kiderült számukra, hogy élelmiszerek tekintetében a napi megélhetésüket tudják ugyan biztosítani, de a csekkeket így is fizetni kellett, az egyéb jelentkező kiadások mellett.
Ráadásul a kis faluból az értékesítés is nehezen ment. Nem volt más megoldás, a vidéki életet tartva, pénzforrás után kellett nézniük. Mindehhez a meglévő, mindössze 400 négyszögöles birtok és a vályogház nem lett volna megfelelő.
– Öt esztendeje, 2018-ban váltottunk. A Káli-medencébe, a Káptalantóti melletti Kővári kecskefarmra kerestek gazdát, intézőt, utódokat az idős tulajdonosok. Egy közös ismerősnek köszönhető találkozás után költöztünk, s tanultunk tovább. Hadnagy Éva rengeteg mindent elmagyarázott, lépésről-lépésre megtanított nekünk mindent. Ő már húsz esztendeje igazgatta a farmot, intézte annak minden egyes feladatát, s a marketingjét. Szerette volna, ha az élete munkája nem megy veszendőbe, az folytatódik. Mi úgy vágtunk bele, hogy intézőt kerestek, aztán bérlők lettünk, most meg már úgy néz ki, hogy apránként megvásároljuk a farmot. A tanulás mellett próbáltuk a saját arculatunkra formálni a gazdaságot, annak életét, körülbelül három éve, hogy ez nagyjából beállt. Amellett, hogy növényeket, gyümölcsöket termesztünk, állatokat tartunk, mangalicákat, kecskéket, baromfiféléket. Igyekeztünk elérni, hogy mindenből legyen otthon, így húsárukból, lekvárokból és természetesen sajtokból.
Hafner Kinga azt mondja, mindazt imádják, amit termelnek, készítenek, de a kecskesajt lett a szívük csücske, annak készítése pedig a fő csapásirányuk. Nem csoda, hogy gyorsan kialakítottak egy sajtkonyhát.
– A termékek kedveltek, egy kis üzletet is sikerült beindítani. A vendégasztal két éve működik, napi egy-két fogással, szeretik a vendégek. A kínálatban természetesen megtalálhatók a sajtjaink, melyek hagyományos módszerrel, nyers kecsketejből készülnek az újonnan kialakított sajtkonyhánkban.
Fontos, hogy az állományunk legel, ennek hatásai megmutatkoznak a tej ízében, minőségében. A tejet, ahogy bejön a fejésből, tőgymelegen oltjuk, s ott dől el, hogy az adott mennyiségből mi készül, krémsajt vagy érlelt, kicsi vagy éppen nagy. Mindezt pasztőrözés és adalékanyagok nélkül kell elképzelni. A tej mennyiségétől függően készülnek a termékeink. Nyáron nagy a hozam, reggel és este akár 40-40 liter tejet is feldolgozunk. El lehet képzelni, hogy ez az azonnali feldolgozást figyelembe véve mekkora munkával jár. Az ősz beköszöntével már kisebb a mennyiség. Készítünk egyebek mellett krémsajtot, ami kenhető, és több neves étterem is vásárolja tőlünk. A friss, édes és lágy gomolya népszerű a turisták körében, sok esetben egy evésre valót vásárolnak belőle, s ott helyben fogyasztják. A ház sajtja, specialitása a No14 (Tizennégyes), ami egy francia típusú, fehérpenészes termék. A nevét egyébként a farm melletti kilométerkőről kapta. Hazánkban nem túl gyakori ez a fajta sajt, az elsők között voltunk, akik készítették. S vannak még a friss flórával előállított sajtjaink, melyek szintén kedveltek.
Az emberek kedvelik a házi termékeket, ám Hafner Kinga szerint ezek magyarországi értékesítése sajnos még gyermekcipőben jár.
– Ha Ausztriát vesszük példának, akkor azt láthatjuk, hogy akár egy multi közeli üzletben is megjelennek a környék házi termékei. Magyarországon ez nem így van. És probléma az is, hogy hazánkban a szükséges anyagiak híján nem tudja mindenki megengedni magának, hogy megvásárolja a termékeket. Pedig látom, tudom, hogy igény van rájuk, mert finomak és minőségiek.
A Kinga kamrája vállalkozás újabb fejlesztéseket tervez.
– Szeretnénk kilépni a sajtjainkkal a külföldi piacra, úgy gondoljuk, hogy jó minőségűek, megállják a helyüket. A napi munka mellett eddig ennek szervezésére nem jutott idő, de a jövő érdekében is jó lenne, ha ez a tervünk sikerülne. A másik tervünk, hogy barbecue húsokkal, illetve azok elkészítésével kezdünk foglalkozni. Csodálatos mangalica, bárány, kecske alapanyagaink vannak, szeretnénk ezeket minél exkluzívabban elkészíteni, kínálni. Egy kis konyhát kívánunk kialakítani, megteremtve ezzel a természetközeli étkezés lehetőségét.
S hogy Hafner Kingáék nem bánták-e meg, hogy a városi életet falusira cserélték?
– Minden évben, karácsony táján végzek egy számadást, mi minden történt az adott időszakban. Az biztos, hogy az elmúlt években sok minden történt, amire nem számítottunk, s tanulnunk, tapasztalnunk kellett. De azt mondhatom, hogy naponta úgy hajtottam, hajtom álomra fejem, hogy „na ezt is sikerült megoldani”. Napi szinten látni egy csodálatos kecskét, kóstolni egy finom sajtot vagy egy ízletes kolbászt, s hallani a vendégek, vásárlók elismerő szavait… Ez nagyon jó érzés, olyan, amit a korábbi munkahelyen nem kaptunk meg.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Fotó: Magyar Mezőgazdaság