Ahogy a géderlaki Posztobányi család él, úgy csak vidéken lehet élni, hiszen ezer szállal kötődnek a mezőgazdasághoz és az állattenyésztéshez. Bár nem utazhatnak kéthetes külföldi nyaralásra, az életük mégsem csak a munkáról szól.
Megteremtik maguknak a kikapcsolódás, a hobbi, a szórakozás lehetőségeit is.
Posztobányi Sándor 2000-ben végzett a jánoshalmi mezőgazdasági szakiskolában, majd egy mezőgazdasági vállalkozónál helyezkedett el traktorosként. Tőle kapott egy birkát két báránnyal, így kezdődött számára az állattartás.
Amikor 2020-ban már 40-50 anyára nőtt az állományuk, el kellett gondolkodniuk, hogy komolyabban belevágnának-e a juhászatba.
Mivel a családfőt nagyon marasztalták a munkahelyén, négy órában megtartotta az állását, de regisztrálták az árutermelő állományt, legelőt, telephelyet szereztek, és jelentős bővítésbe kezdtek.
Mivel Sándor Uszódon dolgozik, a legtöbbet az ott gazdálkodó Holló Mátyástól tanulta a juhokról. Tőle veszi a kosokat, és a mai napig hozzá fordul, ha bármi gondja akad, például az adminisztrációval. Az állatok számára mindent előállítanak. Közel húsz hektárnyi saját, illetve bérelt földön termelnek gabonát és lucernát. A legelőjük művelés nélküli vízügyi terület, aminek köszönhetően ingyenesen használhatják, és nagyon kedvezően állapodtak meg annak az elhagyott sertéstelepnek a használatáról is, ahol jelenleg a juhokat tartják.
Az első évben felújítással, tisztítással váltották meg a bérleti díjat, jelenleg pedig trágyával fizetnek a telep használatáért.
Nincs messze a lakhelyüktől, a dűlőkön keresztül csak 2,5 kilométer, de télen, amikor azok járhatatlanná válnak, 12 kilométert kell autózni. Ha pedig elkezdődik az ellés, gyakran kint is kell aludniuk a telepen.
A régen elhagyott téeszépület kis szobája a kályhával, nem sok kényelmet kínál, de előfordult, hogy ott töltötték a szentestét a feleségével, Nikivel. Az eset kétféle tanulsággal szolgált. Egyrészt az elletés időzítésével, másrészt a juhok elhelyezésével kapcsolatban.
A legelőjük művelés nélküli vízügyi terület, aminek köszönhetően ingyenesen használhatják
Úgy döntöttek, hogy vesznek egy megfelelő méretű ponyvahodályt, hogy ne kelljen télen kijárniuk a telepre. Sándor ugyan nem nagyon hitt benne, de beadták a kisüzemi pályázatot és el is nyerték. Az 5 millió forintos támogatásból kaszát, rendsodrót vásároltak, 74-ről 190 fölé bővítették az állományt, és a ponyvahodályt is meg tudják venni.
A területe a mostani állomány kétszeresét is el tudná tartani, de akkor a félállását is fel kellene adni, és a hullámzó árfolyam miatt, valamint a család szempontjából is megfontolandónak tartja a bővítést.
Nyugdíjas édesapja, felesége és lányai is segítenek a gazdaságban. „Mindenki ugrik, ha kell, de meg lehet vele ölni a családot.” Mert ki akar szenteste az elhagyott sertéstelepen aludni? Olyan alkalmazottat pedig, akire megfizethető bérért, szállásért, ellátásért bátran rá lehet bízni az állatokat, szinte lehetetlen találni. Nem egyszer szó nélkül tűnnek el az alkalmazottak a tanyáról, így már nem is éri meglepetés, ha hajnalban arra ér ki, hogy neki kell legeltetni. Annyi hasznot pedig nem tud kitermelni, hogy versenyképes fizetést tudjon adni egy juhásznak.
Tavaly télen az aszály miatt 18-20 ezer forintért lehetett venni egy körbála lucernát, de most 8000-ért sem lehet eladni. Ha a takarmány árával együtt nem esik le a bárányé sem, akkor idén jó évük lesz. Az anyajuhtámogatás azonban így is jelentős része a bevételüknek.
Az állatjóléti támogatást egyelőre nem igényelték meg. Kivárják a gazdatársak gyakorlati tapasztalatait. Korábban az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) támogatással is kihagyták az első három évet, hogy lássák, ki hogyan boldogul vele.
Az állományban a Holló Mátyástól vásárolt ile de france és berrichon kosok mellett félvér anyák találhatók, amelyek egyre inkább a berrichonra ütnek.
A fajta könnyen ellik és az ikerszülés sem ritka – az állatorvossal kísérleteztek is ezzel. Űzetés előtt csak legeltették a jerkéket, nem kaptak takarmánykiegészítést. Közvetlenül a fedezés előtt azonban mindenből bőséges ellátást kaptak, amire a szervezetük pozitívan reagált: a 60-80 százalék ikreket ellett. Persze, ehhez fiatal, jó kondícióban levő anyákra van szükség, hogy fel is tudják nevelni a bárányokat.
Ha már korlátos az állomány mérete, legalább minden maradjon meg! A vérfrissítés mellett a betegségek megelőzésére is nagyon figyelni kell. Rendszeresen konzultálnak az állatorvossal, azonnal boncolnak és vakcináznak, ha szükséges.
Sándor a maga kárán tanulta meg, hogy aki teheti, messzire kerülje el a büdös sántaságot (panaritium), mivel nagyon nehéz megszabadulni tőle. A kórokozót ugyanis mindenhol, még a legelőn is széthordják a juhok. Megelőzésének lényege a rendszeres körmölés, vakcinázás, és az egyedeket az első biccenés után azonnal kezelni kell.
Állattartó gazdálkodásának másik nagy tanulsága, hogy az űzetést időzíteni kell.
Nemcsak amiatt, hogy ne karácsonykor kelljen a hodályban éjszakázni, az sem mindegy, hogy szakaszosan vagy egyben lehet eladni a bárányt. A téli ellés előnye, hogy olyankor így is, úgy is bent vannak az állatok, szénázni, takarmányozni kell őket. Húsvétra viszont elmennek a bárányok, és nem kell őket legelőre hajtani. Ott ugyanis nem úgy híznak, ahogy kellene, nem lesz belőlük pecsenye, amit a felvevőpiac keres.
Bértartásra lenne igény, de senki sem szeret vele foglalkozni. „Ha van rá lehetőség, akkor már a sajátomat tartom” – magyarázza Sándor.
A család korábban, még a juhok előtt, zöldségtermesztéssel foglalkozott, amit hajnalonta hordtak a nagybani piacra. Sándor még negyvenéves sem volt, amikor az első infarktusát kapta. „Aludni kell” – teszi hozzá a történethez.
Az életük azonban ma sem kevésbé mozgalmas, az állattartásból ugyanis nem lehet kiszállni.
„Ha nekünk pénzünk van, anyabirkát, kost vagy lovat veszünk” – magyarázza Niki.
A lovak Maja, a lányuk miatt érkeztek a családba. Mára lovaglásban és fogathajtásban is szép eredményekkel büszkélkedhet, csakúgy, mint édesapja, aki fogathajtóként versenyez.
A kisebbik lány, Réka már lóra született. Még csak 14 éves, de korosztályában már a hosszútávlovaglás nemzetközi és magyar bajnoka, a hazai lovassport ígéretes tehetsége, akinek a Nemzeti Vágtán is szurkolhattunk. A családi hobbiból Niki sem marad ki, segédhajtóként versenyez a férjével. A sikereikről pedig számtalan érem és kupa tanúskodik.
A munkás hétköznapok után versenyzéssel telnek a hétvégék, ha pedig eljön a tél, és kezdenének unatkozni, traktoros szilveszteri felvonulást szerveznek Gédarlak körül.
Tavaly tartották az elsőt, de akkora sikere volt, hogy a barátok, gazdatársak követelik a folytatást.
Forrás: Kistermelők Lapja/ Czifrik Katalin
Fotó: Kistermelők Lapja