Sebők Mihály juhtenyésztőről mindenki hallott a szakmában. Törteli gazdaságát bemutató mintatelepként ismerték el 2013-ban, 2021-ben pedig róla nevezték el az Év Juhtenyésztője díjat. 2018-as halála óta a családja folytatja a munkásságát. Jelenléte szinte még érezhető a gazdaságban, amit tanultak tőle, azt kincsként becsülik, de úgy vélik, a változó környezethez is alkalmazkodniuk kell.
Sebők Mihály a helyi termelőszövetkezet juhászata mellett nőtt fel, ahol később juhászként, majd ágazatvezetőként dolgozott. 1998-ban vett egy vízvezeték- és villamoshálózat nélküli romos tanyát, és saját gazdaságot alapított. 2000-ben kilépett a téeszből és önálló gazdálkodóként tevékenykedett tovább.
Pályafutása során 22 Juhtenyésztési Nagydíjat, számtalan I., II., III. díjat nyert el, és kétszer érdemelte ki az OMÉK Összevont Állattenyésztési Nagydíját. 2017-ben Magyar Állattenyésztésért díjjal ismerték el. Számtalan kupájának, plakettjének és oklevelének csak töredéke látható a családi gazdaság törteli irodájában. A többit a falumúzeum állítja ki.
„Apuka az összes kiállításon részt vett. Máig emlékszem, amikor 1980-ban IFA-val vittek az OMÉK-ra. A rendezvények előtt az állatokkal együtt leköltöztettük, aztán amíg távol volt, édesanyámmal intéztük a telepet, mert itthon is kellett tartani a frontot” – meséli Sebők Mihály fia, akit ugyanezzel a névvel anyakönyveztek. Most az ő fia, Misike és a nővére gyereke, Máté jár a bemutatókra, de a családi díjgyűjtemény azóta is gyarapodik. Hódmezővásárhelyről a legszebb jerke címet hozták el májusban.
Nincs olyan, hogy már eleget tudunk
A fiatalabb Sebők Mihály kezdetben nem vonzódott az állattenyésztéshez, mivel az apja „sötéttel ment el, sötéttel jött haza.” Melyik fiatal vágyik erre? De, amikor kialakult a saját gazdaság, akkor leültek és megbeszélték a dolgot, ő pedig úgy döntött, hogy csatlakozik. „Az én feladatom lett a takarmány előállítása, a tenyésztéssel pedig teljes egészében ő foglalkozott.
Elvégeztem az ezüst-, majd az aranykalászos-gazda-képzőt – akkoriban még másként működött!
Ma is eljárunk fórumokra, tájékozódunk az interneten, személyes, szakmai kapcsolatokat tartunk fenn, mert úgy gondolom, nincs olyan, hogy már eleget tudunk. De a legnagyobb tanító nyilván az élet.”
Legnagyobb fia, Misi agrármérnöknek tanul, szaporodásbiológiából írja a szakdolgozatát és a mindene az állattenyésztés. A másik kettő még csak gimnazista. Az apjuk szerint nem jó idejekorán bevonni őket a gazdálkodásba, mert amikor a kortársaik küldik a strandról a szelfiket, hamar belekeseredhetnek. „Maguknak kell rájönniük, hogy mit szeretnének.”
Jelenleg 500 hektáron, három állattartó telepen gazdálkodnak, amelyekhez legelő és 300 hektár szántó tartozik. A törzstenyészet több mint 800 magyar merinó, több mint 300 német húsmerinó és kicsivel kevesebb, mint 200 fekete fejű anyából áll.
Egy év nem idő
Míg az alapításkor még gyapjúra, bárányra és tenyészállatra dolgozott a gazdaság, mára az értékes gyapjúból jobb híján szerves trágya lesz. „A báránynak annyi piaca lenne, amennyit elő tudunk állítani, de a tavalyi katasztrofális év után sokan döntöttek úgy, hogy inkább értékesítik a takarmányt. Apukától viszont mindig azt hallottuk, hogy az állattartásban egy év nem idő, hosszú távon kell gondolkodni. Tőlem is kérdezték tavaly tavasszal, hogy van-e eladó szénám. Mondtam, hogy van, de nem tudok adni, mert egy szűk évre mindenből lennie kell!”
Szabadállásban legeltetnek, ami azt jelenti, hogy a juhász lakókocsival költözik, és két-három naponta más-más helyen alakít ki fektetőhelyet, ahol nyalósó, víz és éjszakai pihenés várja a juhokat.
A mobil kerítéssel és az akkumulátoros villanypásztorral védett, viszonylag nagy területen kialakított fektetőkben a trágyázásnak köszönhetően összehasonlíthatatlanul jobb a gyep.
A gazdaságalapító Sebők Mihály alapító és elnökségi tagja volt a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének. Az unokája, Minárovics Máté nemcsak ennek a szervezetnek az elnökségében, hanem a Juh és Kecske Ágazatért Egyesület felügyelő bizottságában is tisztséget vállalt. Mint mondja, mindkét szervezetnek más a szerepe, de mindkettő nagyon sok olyan „láthatatlan” munkát végez el, amiről számos gazda nem is tud, pedig nagyon megéreznék a hiányát. Egyebek mellett azt is elérte az MJKSZ, hogy a COVID alatti karanténozás ellenére maradjon sofőr, aki szállítja a bárányokat.
Máté informatikai és közgazdasági iskolát végzett, majd környezetgazdálkodási agármérnök lett Gödöllőn. Nagyon hálás azért a két évért, ami alatt még a nagyapja mellett dolgozhatott és az összes munkafolyamatot megismerte. „Szakmailag is érezzük a hiányát, főként az olyan nehéz időszakokban, amilyen a tavalyi, aszályos év volt. Követjük, amit láttunk tőle, de vannak változások, amikhez alkalmazkodni kell.”
Új megoldások
A tejelő marháknál már bevált technológia, de a juhászatban még úttörőnek számít a takarmánykeverő, -kiosztó, etető kocsi, amit a közelmúltban vásároltak. Mivel az eszköz összeszecskázza a takarmányfajtákat TMR-t képezve, meg lehet vele spórolni az abrak, a szálas és a szilázs egyenkénti adagolását.
Ráadásul a juh nem tud válogatni a takarmányban, és mivel össze van szecskázva, nem „bagózza ki”, nem húzza maga alá.
„A használata megköveteli, hogy topon legyünk a takarmány-előállításban, de összességében 25-30 százalékos megtakarítást eredményezett.”
Mérhető haszna van annak is, hogy digitalizálták a juhok termelési és tenyésztési adatait, amiket chipleolvasó mérleg segítségével gyűjtenek. A tenyésztőszövetség naprakész adatbázisa mellett a saját telepükön belül is elemzik az anyák teljesítményét. Egyebek mellett nemcsak azt rögzítik, hogy hány bárányt sikerült leválasztani róluk, hanem azt is, hogy hány kilósakat.
„Mivel ma már csak egyhasznú juhtartásról beszélhetünk, ez a legfőbb értékmérő adat, hiszen tükrözi a szaporaságot és a tejtermelő képességet is.” A teljesítményvizsgálatok keretében vissza tudják keresni azt is, hogy adott apaállat után milyen átlagsúlyú bárányokat választottak le.
Mindezt papíron is lehetne vezetni, elemezni, de ahol 1200 anya van, ott ez a módszer hamar útvesztővé válna. „Nem akarunk egyhelyben megállni, hanem a legmodernebb, leginnovatívabb dolgokat szeretnénk megtanulni, kipróbálni és bevezetni a gazdálkodásba” – magyarázza Máté, aki szerint újra kell gondolni a takarmányozást.
Olyan alternatív növényekkel próbálkoznak, mint a tejelő szarvasmarháknál alkalmazott őszi gabonaszenázsok, mivel a termesztésük nem a nyári forróságra esik. Hőstressztűrő szudáni fűvel, indiai kölessel, cirokkal kísérleteznek. A takarmánytermesztés egyre több területet követel a szántóból, mivel a gyepek eltartó képessége folyamatosan romlik. Ennek egyik oka, hogy a többségében Natura 2000-es gyepeken se felülvetni, se öntözni, se trágyázni nem lehet, ami alól csak a már említett fektetés a kivétel. Elvileg meg kell őrizni az eredeti állapotukat, de a kaszálással állandó deficit keletkezik. Logikusabb is a szántóra juttatni a trágyát, mivel ott intenzívebben lehet előállítani a takarmányt. Jelenleg jobban megéri, mint feljavítani a gyepeket.
Egyre kevesebb hibalehetőség
Hiába emelkedett meg bárány ára, a költségek a többszörösükre nőttek, és a juhászat jövedelmezősége a 2000-es évektől folyamatosan csökken. Ezért kell tudatosabban gazdálkodni, ami egyre kevesebb hibalehetőséget enged meg és egyre nagyobb precizitást igényel.
Úgy véli, az állategészségügy terén is szemléletet kellene váltani. „Ne a tüzet oltsuk, hanem jól termelő, egészséges állományban gondolkozzunk!” Ők például tavaly elkezdték az anyák Chlamydia elleni vakcinázását. Szerinte a betegség kevés figyelmet kap, pedig állítólag a hazai állomány 10-15 százaléka vetél miatta, amely komoly gazdasági károkat okoz. A bárányok Clostridium elleni védelme érdekében is vakcináznak. „Amelyik állattól termelést várunk el, annak biztosítani kell a megfelelő állategészségügyi ellátást.”
Jó iránynak tartja az állatjóléti pályázatokat. Az előírt kezeléseket eddig is elvégezték, de most több adminisztrációra van szükség a támogatás érdekében.
A területalapú bevételeik az új támogatási időszakban sem fognak csökkenni, mivel a termelési gyakorlatuk gond nélkül illeszthető az Agrár Ökológiai Programba.
Igénybe veszik az őshonos és az anyajuh-támogatást is. Sokat segített nekik a falugazdász, de ők is igyekeztek minél jobban informálódni, és átnézték, előkészítették a szükséges adatokat. Mihály több fórumon is részt vett. Szerinte, aki akarta, megértette az új szabályokat.
Mindketten úgy vélik, folyamatosan tájékozódniuk és fejleszteniük kell, ha azt szeretnék, hogy idővel egyszerűbb, könnyebb legyen az életük. Jelenleg nélkülözhetetlenek a különféle támogatások. Közben pedig arra is készülniük kell, hogy idővel már nem támaszkodhatnak a még Misi bácsi által kinevelt juhászokra és más segítőikre. Lépniük kell, ha nem akarnak a jövőben a jelenleginél is többet dolgozni.
Forrás: Kistermelők Lapja/ Czifrik Katalin
Fotó: Csatlós Norbert