Ahogyan lassan, de biztosan újra terjedni kezd a ház körüli gazdálkodás, úgy bukkannak fel újabb és újabb ötletek azzal kapcsoltban, miként lehetne ezt a hagyományos termelési formát a mai viszonyokhoz igazítva praktikusan, okosan végezni. Ezen elv mentén tevékenykedik az a kis baráti társaság is, amelynek alapja a közös szenvedély, a nyúltenyésztés.
Brellos János rádi udvarában szinte minden a nyúltenyésztésről szól. Régi és új nyúlólak, nyúlmintás kerítéslécek, nyúlfejes kerti bútorok, no meg persze száznál is több faluhely majori és alaszka nyúl. Az indíttatás régről való, János nagyapja volt az első nyulas gazda a családban, tőle kapta az első tenyészállatot is. Kezdetben csak a konyhára való nyúl előállítása volt a cél, később azonban a tenyésztői tudatosság másfelé fordította az érdeklődését.
Mikor nyílt új fejezet a tenyésztésben?
– 2016-ban indultam el a fajtatiszta tenyésztés útján, mi mással, mint az egyetlen őshonosként nyilvántartott fajtával, a magyar óriással. A fajta államilag elismert tenyésztőszervezetével azonban szakmai és morális okokból megszűnt a kapcsolat, ám a rendelkezésre álló állománnyal – Földi Gyula mátranováki tenyésztő vezetésével és néhány lelkes fiatal közreműködésével – megindult egy új, a korábbinál egységesebb, jó hústermelő háztáji típus kialakítása.
Ez lett végül a faluhely majori nyúl, amely mára a fajtaelismerés küszöbén áll a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetségénél.
Alapítottak új egyesületet?
– Próbálkoztunk vele, de hamar rájöttünk, hogy jobban szeretünk nyulazni, mint adminisztrálni. Manapság – kicsit viccesen – csak „Földi Gyula asztaltársaságának” szoktuk nevezni magunkat. Ez kis is fejezi a lényeget: elsősorban baráti társaság vagyunk, akik egyébként közösen nyulászkodnak is.
Miben áll ez a közös nyulászkodás?
– Időről időre, főként a kiállítások előtt összejövünk, jó hangulatban, bográcsozással egybekötve bíráljuk le a magunk tudása és ízlése szerint a nyulakat, és válogatjuk ki, melyik alkalmas a kiállításon való bemutatásra. Ilyenkor osztjuk meg egymással a tenyésztési tapasztalatokat. Segítjük is egymást, akár ólak közös készítésében, akár abban, hogy közösen vásárolunk tápot, illetve szénát, ilyen módon a piaci árnál olcsóbban beszervezve a takarmányt. Ezeket a feladatokat én fogom össze, én gyűjtöm a tenyésztési adatokat is, de még egyszer szeretném elmondani, hogy Földi Gyula tapasztalata és szakmai támogatása nélkül ez nem menne.
Érdemes kiemelni azt is, hogy több hazai, általam nagyra tartott nyúltenyésztő észrevételire is tudok hagyatkozni, sokat jelent a támogatásuk.
Melyek a tenyésztés főbb irányvonalai?
– Fejleszteni, formálni mindig lehet egy fajtán, úgy is fogalmazhatnék, hogy egy fajta soha nincs kész. Úgy tartom, hogy az Andrássovich Géza állami gazdasági főfelügyelő által 1919-ben megfogalmazott – de sajnos sokak által elkoptatott – gazdasági nyúl ideáljához a mi típusunk igen közel van. Jók a termelési tulajdonságok, a fajta tetszetős is, jó ránézni a nyúlra. Testfelépítése harmonikus, kellően kötött, feszes, jól izmolt, a gerincen lévő húst egy arasszal nehézkes átfogni. A mellkaskörméret 40 cm alatt nem lehet, rövid, zömök testű. A fej arányos, a fül kanalas, hossza 18,5 cm körüli. Az anyák és a bakok egyaránt 7 kiló felett vannak, azonban a testméret növelése nem mehet a szaporaság rovására; elvárás a 8-12 fiókás alom, amelyet az anya eredményesen fel is nevel. A bunda színe sötét vadas vagy sárga.
Egy fajta akkor fajta, ha el is ismerik…
– Ez nyilván így van, ám az állami elismerés rendszere elsősorban gazdasági fajtákra szabott, a jogszabályban rögzített elvárásokat háztáji fajta esetében szinte lehetetlen teljesíteni. A hobbistákat összefogó Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetségénél azonban már fel lehet vállalni az elvárásokat. A fajtaleírást már elfogadták, és immáron három éve járunk országos kiállításokra, amelyekre viszünk növendékeket, anyákat, bakokat, illetve teljes kollekciókat is. A budapesti kiállításokon az én tenyészetemből származó egyedek háromszor kaptak már 96,5 pontot. De talán még ennél is többet mond a hozzáértőknek, hogy a kiállítási pozíciók közül az általam legfontosabbnak tartott testfelépítés-paraméterre 19 pontnál (20 pont a maximum – a szerk.) kevesebbet nem adtak a bírák. Igaz azonban az is, hogy akkor lehetnék igazán elégedett, ha minél több tenyésztőnek egyre több nyula lenne kiállítva.
Ez eddig jól hangzik, de hol vannak a buktatók?
– Ilyen is van bőven. Azt már említettem, hogy jó lenne, ha többen lennénk. Olyan tenyésztők kellenének, akik 2-5 anyával foglalkoznak. Ez adna annyi nyulat, amiből hatékonyan lehetne szelektálni. Persze, a mennyiség mellett a minőség sem mindegy, szívesen fogaduk mindenkit, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint mi.
Ezen kívül nem szabad elhallgatni, hogy egy költséges hobbiról beszélünk. Az eredményhez költeni kell, az már jó, ha a megtermelt hús értéke lefedi a költségeket, és az ember, úgymond, kijön nullára.
Van a családban, aki tovább viszi a kedvtelést?
– Nagyon fontosnak gondolom a tapasztalatok továbbadását. A lányom, aki még csak kilencéves, máris nagyon elhivatottan kezdett egy kisebb testű fajtával dolgozni, az alaszka nyúllal, de erről majd egy másik alaklommal...
Forrás: Kistermelők Lapja/ Lévai
Fotó: Kistermelők Lapja