A könyvelőként végzett Nemes Fédra és a kőművesnek tanult Müller Gábor Kanadában töltötte húszas éveit. Kalandvágyból indultak útnak, de egy idő után már nagyon hiányzott a család, így 2001-ben hazatelepültek. Biztosak voltak benne, hogy farmot szeretnének, mivel Gábor vidéken nőtt fel és mindig szeretett volna saját állatokat.
Kezdetben nem tudtak saját földet venni, amin meg lehet termelni a takarmányt, ezért olyan állatot kerestek, amelyiknek viszonylag alacsony a takarmányigénye, de jól jövedelmez. Így találtak rá a struccra.
A Veszprém megyei Kemenesszentpéteren telepedtek le, mivel úgy gondolták, Ausztria közelsége több lehetőséget jelent számukra anyagilag. Egy hektáron elterülő farmjukat jelenleg négy hektárnyi legelő és három hektár szántó egészíti ki. Utóbbin megtermelik a struccok lucernáját, a legelőről lejön a juhok és marhák fél évre való takarmánya, és ha igazán jó a nyár, még kaszálni is tudnak.
Tartanak néhány mangalica, duroc, illetve nagy fehér sertést, húsz körüli a suffolk és merino anyaállományuk, és tavaly három dexter tehenet, valamint egy bikát vásároltak, mivel szeretnék kibővíteni a húskínálatukat. A „mini marháknak” nem nagy a helyigényük és a takarmány-felhasználásuk, a húskihozataluk ellenben relatíve jó. Gábor és Fédra fő tevékenysége azonban a strucctenyésztés.
A farmon jelenleg három strucc-család – kakas két tojóval – és a szaporulat él. Az előttük álló tenyészidőszakra azonban két új család termelésbe állítását tervezik saját tenyészetből. A létszámot az évek folyamán fejlesztették, ahogy nőtt az igény a termékeikre. Elhelyezésüket az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően alakították ki – az előírások mindig változnak. Amikor belevágtak, a strucc hivatalosan még vadállatnak számított, de ma már csak fokozott figyelmet igénylő állatként tartják számon.
„Lényeg, hogy az Afrikában honos nagy testű futómadarak számára tágas kifutókat, magas beállókat és két méter magas, dupla falú kerítést kell építeni, amire nem csak a biztonság miatt van szükség. Kell a tér az állatoknak, különösen az olykor agresszív kakasoknak, de a napsütésre, a jó levegőre és a mozgásra is szükségük van” – magyarázza Fédra. Szerinte egy zártan tartott állat húsa sosem lesz olyan minőségű, mint jó körülmények között a szabadon nevelkedőé. A struccok komfortja érdekében gyorsan növő császárfákat is ültettek a kifutók köré, hogy nyáron árnyékot biztosítsanak.
„A struccok nem nőnek a szívünkhöz, sosem lesznek olyan kedvesek, mint egy emlős” – meséli.
Rendkívül kíváncsiak, „mindent tudni akarnak”, de a kakasok agresszívek, főként tenyészidőszakban védik vehemensen és veszélyesen a háremet.”
A tenyészidő április-májustól szeptemberig tart. A tojók ilyenkor változó számú tojást raknak: van, amelyik minden másnap tojik, de olyan is, amelyik csak heti egyszer. Fédra tojónaplóban vezeti a statisztikát, hogy csak azokat a tenyészállatokat tartsák meg, amelyek jól teljesítenek. A tojást saját keltetőben keltetik ki, ebből lesz a következő évi vágóállomány. A szaporulat 40-50 egyed évente.
A kakasok egy-egy külön gödröt ásnak a tojóiknak, amelyek ezután csak abba tojnak. A tojás összeszedése nem egyszerű feladat. Mivel Fédrát kevésbé kedvelik a kakasok, odaáll a karám szélére és leköti a figyelmüket, miközben Gábor ellopja a tojásokat. Ez a napi „extrém sportjuk”, de eddig még nem történt baleset. „Szeretjük az izgalmakat” – jegyzi meg Fédra csipetnyi öniróniával.
A termelési ciklus jóval hosszabb, mint például a brojlercsirke esetében. A tojások ugyanis 42 nap alatt kelnek ki, és a struccfiókákat további 13 hónapig kell védelmezni, etetni, mire vágósúlyba kerülnek. Az ivarérett kort azonban csak kétévesen érik el.
Több mint 13 hónap munka, mire a strucctojásból eladható hús lesz. Az ára azonban nagyjából megegyezik a minőségi borjúéval. A tenyészállatok pedig nagy értéket képviselnek: 500 ezer forintba is belekerül egy-egy példány.
Fédráék az első időszakban egy szlovákiai vágóhídra vitték a vágókorba került madarakat. Megkeresték a közeli Pásztoriban üzemelő Rábavad Kft.-t is, ahol azonban elsőre elutasították őket, mondván, struccvágásra csekély a kereslet. Idővel azonban jobban megismerkedtek, és egy fejlesztés után a vágóhíd vezetősége úgy döntött, a megújított működési engedélyt struccra is megkérik.
A madarakat lószállítóval viszik a vágóhídra. A felhajtás céljára Fédra egy régi pulóver levágott ujját rendszeresítette, amit ügyesen a madarak fejére húz. Ha nem látnak, elbizonytalanodnak, és könnyen fel lehet őket terelni a járműre.
A vágóhídi zsigerelés után otthon folytatódik a hús feldolgozása, mindig aszerint, hogy mire van igény. A vásárlókkal a közösségi médián, illetve saját webshopjukon keresztül tartanak kapcsolatot. Sokan évek óta veszik tőlük a füstölt kolbászt, grillkolbászt, füstölt sonkát, tőkehúsokat, belsőségeket, nyakat. Korábban vásárolt tőlük néhány étterem is, de a COVID óta már nem, ugyanis köztük több olyan is akadt, amelyik végleg bezárt.
A struccnak vörös húsa van, zsírszegény, ellenben magas a rost-, vas-, illetve fehérjetartalma és könnyen emészthető. A máját kismamáknak ajánlják, mivel nagyon jó a vérképző hatása, Németországban a kórházakban is kapnak szülés után.
Fédráék maguk is szívesen fogyasztják a strucchúst, hetente egyszer biztosan. Nagy kedvencük a nyakleves, a zúzapörkölt, a kolbász, nyáron pedig a grill, és a sérült tojásokat is megeszik. Érdekességük, hogy a fehérje-sárgája arányuk fordítottja a tyúktojásénak. A beltartalmat tekintve kicsivel zsírosabbak, ízük kissé aromásabb, de azért nagy különbség nincs.
A strucc bőre a krokodil bőréhez hasonló minőségű. Nagyon szép táskák, karkötők, övek készülnek belőle, de csak korlátozott számban, mivel egyre kevesebb a tímár, kihalóban van a szakma, a kereslet pedig korlátozott, mivel luxustermékekről van szó.
A struccok a Müller Farmon szemes árpán, búzán, kukoricán, zabon, valamint szecskázott lucernán élnek. Az első hat hónapban vitaminpremixet is kapnak az erős csontozat érdekében, valamint proteint, hogy a combizmuk szép nagyra meg tudjon nőni. Takarmányfelvételük nem magas és nem pazarolnak. Az utolsó szemig mindent felcsipegetnek, sőt azt is, amit nem kellene… Száraz időszakban elég a magot kiszórni eléjük a kifutóba, ha pedig esik, a beálló vályújába kapják. Mivel nagyon szeretnek pacsálni, az önitató nem vált be náluk. Akkora dagonyákat csináltak, hogy végül már akadályozta őket az ivásban. Most meghatározott időnként kapnak inni. Nyáron többször, télen csak naponta egyszer töltik fel a ládájukat. A meleg időszakban azonban fürdőhelyeket is készítenek számukra, amit különösen szeretnek.
Nagyon ellenállók, rendkívül erős az immunrendszerük. Ha nagyon párás a levegő, előfordul hörgőgyulladás, de sok esetben spontán meg is gyógyulnak. Nagyon ritkán van szükség antibiotikumra.
A kifejlett madarak a legnagyobb hidegben és szakadó esőben sem húzódnak a fedett beállóba. Ifjabb korukban azonban érzékenyebbek. Az első három hónapban hamar megfáznak, ezért az időjárástól függően melegíteni kell nekik a hőszigetelt előnevelőt. Ha esős a nyár, fóliasátorral fedik le kifutójukat, mert a megázástól is védeni kell őket, ha pedig beköszönt a hőség, ventilálják az óljukat. Három-négy hónapos koruktól fokozatosan kerülnek ki a fedetlen kifutókba.
„Az állattenyésztés jelenleg nem annyira jövedelmező, mint néhány éve volt – mondja Fédra. Az energia – a növendékek időszakos hűtése, fűtése, a szivattyú, a keverő üzemeltetése – csak húsz százalékát teszi ki a költségeknek, de a takarmány szinte a duplájára drágult. Az árakat viszont nem akarjuk ilyen ütemben emelni, mert szeretnénk megőrizni a vevőinket. Átmenetileg meg kell elégednünk kicsivel alacsonyabb profittal is.”
Bár struccfarmra viszonylag nehéz támogatást szerezni, tavaly nyertek a kisüzemi pályázaton. A pénzből traktort, pótkocsit, kaszálógépet vettek, hogy csökkentsék a fizikai munkát, és bizakodva várják az új KAP nyújtotta lehetőségeket.
Amikor annak idején létrehozták a struccfarmot, felkerestek egy kiskunhalasi tenyésztőt, aki megosztotta velük a legfontosabb tudnivalókat és a tapasztalatait. Tőle vásárolták az első 100 struccukat is, amelyből mindössze 40 maradt meg az első évben. Gábor akkor azt mondta, hogy soha többet struccot. Érthetőn elkeseredett, hiszen nem kis beruházás látszott kudarcba fulladni. Fédra azonban arra biztatta, hogy ne adják fel, folytassák a munkát.
A probléma oka az első boncolásból derült ki. A struccok ugyanis, főként a fiatalabbak, mindent bekapnak és lenyelnek, aminek a színe elüt a talajtól.
Ha viszont túl sok kavicsot nyelnek le, akkor eltömődik a gyomruk, nem esznek, napról napra gyengülnek, fogynak, végül már nem is isznak és elpusztulnak. „Amikor a kiskunhalasi termelővel beszélgettünk, arra nem gondoltunk, hogy a természeti adottságok nem mindenhol egyformák. Más az ottani homokos talaj, és más a mi kavicsos, régi ártéri területünk.”
A kifutókban tehát legyalulták a felső talajréteget és kicserélték, ledöngölték a földet. A kavicsmentes rétegre a mai napig nagyon vigyáznak az éves takarítások során.
Állatorvosuk kezdetben csak a kutyáikat jött oltani, de ahogy elkezdődtek a gondok a struccokkal, közösen tanultak bele a betegségeikbe és azok kezelésébe is. „Együtt indultunk el az úton. Ő is utánanézett a dolgoknak, míg mi ausztrál, amerikai, lengyel oldalakat olvastunk és felhívtunk több tenyészetet. Jó pár éven keresztül tapogatóztunk, de mostanra a gondokat 90 százalékban meg tudjuk oldani. Mára megélünk a tanyából, ez lett az életünk. Nagyon szeretünk itt lenni, és nagyon büszke vagyok, hogy önerőből tudtuk megvalósítani.”
Forrás: Kistermelők Lapja/ CK
Fotó: Kistermelők Lapja/ CK