A borászatukat Szeszgyárnak hívják. Nem egy szokványos név, főleg nem egy minőségi borászatnak. De hát a Szeszgyár volt előbb, ők csak beköltöztek. Pálinkafőzdének, szeszgyárnak építették a XIX. század végén, ipari műemlék jellegét megőrizték.
Amit azonban a falakon belül kialakítottak, felépítettek, mind-mind egyetlen célt szolgál: megérteni, és minden évben megalkotni a zalai bort, ami legalább annyira sokféle, mint maga a borvidék. Úgy is mondhatnánk, sokféle gyönyörűség készül itt.
Akármelyiket kóstoljuk, mindegyik valami más miatt tetszik, a kacér nektár, a bohém pátria, vagy éppen a nyugodt, bölcs furmint, és így tovább, folytathatnánk a sort. Sokszor elgondolkodnak rajta, mitől lesznek boraik finomak, zamatosak, vidámak vagy éppen merengőek, megfontoltabbak. Tisztelik a hagyományokat, hiszen abban nőttek föl, emlékeznek az ízekre, apáik, nagyapáik boraira. Jók voltak, néha kiemelkedően jók. Használják a tudást, amit tőlük kaptak örökül, de azt is, amit önállóan szereztek meg.. A világ e kis szeglete és a zalai bor fejlődik. Ebben a fejlődésben szeretnének ők is részt venni, még jó sokáig.
Kóstolják meg a zalai bort! Hagyják, hogy helyettünk beszéljen! Jöjjenek el Zalába!
Szerző: Kaj István
Fotó: https://www.dokaevapinceszet.hu