Ritka alkalom, amikor egyszerre lehet egy családi vállalkozásban három generációt leültetni. Az 1995-ben alapított Solybor Kft-t Nyilas János és lánya Nyilas Ilona, az ország egyik, ha nem a legelső apa-lánya párosaként indították útjára családi vállalkozásként.
János a szőlészetért felel, Ilona a borászat irányítója, a harmadik generációt, az unoka, Bodor Nóri képviseli, aki világpolgár, szőlész-borász, közgazdász, wine business manager.
A Solybor Kft. március elején kertészeti kategóriában OTP díjat kapott, ami a cég számára komoly elismerést jelent. Ám nem csak a jelen sikereiről beszélgettünk, három évvel ezelőtt elkészítették a családfát, az első bejegyzés Nyilas Ferencet említi, aki 1708 körül halt meg, onnan kezdve végig tudják követni a család életútját.
Gyöngyössolymos a Mátrai borvidék legnagyobb szőlőterülettel rendelkező települése, az ültetvények mintegy nyolc-kilenc százaléka a borvidéknek Gyöngyössolymoson található, ennek a jelentős része, több mint kétharmada a Solybor Kft. használatában van.
Nyilas Ilona 1995-ben már sejtette, mi lesz a sorsa, amikor belevágtak a cégalapításba. Előtte magánvállalkozóként kezdte a szőlőtermesztést, a borkészítést. Nem sokkal korábban kárpótlásként kapták vissza a földeket, az átlaghoz képest kicsit több területtel rendelkeztek. A család mindig foglalkozott szőlőtermesztéssel, úgy döntöttek, ezt hagyományt viszik tovább. „Kisgyerekként is volt szőlőnk, nekem folyton ott kellett lennem, hol csak játszani, hol dolgozni, de a többi gyerek addig élte a ifjúkor vidám mindennapjait. Akkor határoztam el, ha felnövök, a szőlő közelébe se megyek. Tudjuk az élet milyen nagy rendező, mégis ezen a pályán indultam el, amit nem bántam meg”- mesélte nyilas Ilona, induláskor 15-20 hektár volt a család tulajdonában, mára 350 hektárnyi a betelepített szőlőterületük, ezen kívül még száz hektárt integrálnak. A kistermelőknél elvégezik a gépi munkákat, valamint az ott megtermelt szőlőt fel is vásárolják. Igazi családi vállalkozást hoztak létre, csak egy kicsit nagyobbra méretezve.
Az elején még nem osztották ki egymás között a feladatokat, így több esetben a kollégák, a dolgozók kihasználták, hogy az egyik főnök ezt mondta, a másik pedig azt.
Akkor elhatározták, hogy megosztják a munkát, az édesapa a szőlőtermesztés és a műszaki ágazat felelőse jelenleg is, Ilona pedig a borkészítés, valamint az adminisztrációs területen dolgozik. Nóri bekapcsolódásával szeretnék, hogy a marketing, a külföldi értékesítés „nagymesterévé” váljon.
Bodor Nóri legelső borélménye 5-6 éves korára datálódik, az első szüreten szeretettel nyomogatta a zúzóbogyózó gombját. Szerencsére pozitív élményei voltak a szőlővel és a borral kapcsolatban, talán azért is, nem kellett kényszeredetten szőlőbe mennie dolgozni gyermekkorában. Először közgazdászként végzett, de már közben elhatározta, hogy a jövőben a szőlészettel, borászattal foglalkozik. A Corvinus Egyetem végzett szőlész-borászként, és ott már egyértelművé vált, hogy ez lesz a hivatása. Viszont nem ragadt le a Villányi úton, megkötötte az útibatyut és elindult a nagyvilágba. Erre mindig bátorították a családon belül, így az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal) égisze alatt egy olyan mesterképzést végezhetett el, amely akkoriban egyedülállóként bormenedzseri diplomát biztosított.
Ennek keretében a világon több mint 25 országot látogattak meg szőlészeti, borászati szempontból, ahol a szakma legnevesebb képviselőivel találkozhattak és tanulhattak tőlük.
Ez olyan életszemléletet adott, amely elősegíteni, hogy a hazahozott tudást beintegrálja a mindennapi működésükbe.
„2018-ban kaptam kézhez a diplomát, és azóta hivatalosan főállásban is otthon dolgozom”- ezzel fiatalos lendületet hozott a cégbe. Gyöngyössolymoson nincs olyan földdarabka, vagy olyan kő, amiről János ne tudná, honnan való, kinek volt a tulajdona volt valamikor. Ilona az országban gyűjtötte ismereteit, míg Nóri a nagyvilágból hozza az új dolgokat. Ezekből nem mindent és mindig időben tudnak megvalósítani. Míg Nóri nem volt velük, leginkább a hordós értékesítés volt a fő profil, amióta bekapcsolódott, úgy gondolták, jobban meg kellene mutatkozni palackban is, és ez az ő reszortja.
Mint elmondta, Nóri hazaérkezve támogató környezettel találkozott. Bár ha egy-egy szokatlannak tűnő ötlete volt, kemény szakmai érvelésekkel kellett felkészülnie arra, miért is lenne jó az adott kísérletet beállítani. Sok esetben maga is belátta lehet, hogy nem is az lesz a helyes út, amit akkor és ott kitalált. Nagyapja úgy tud kérdezni, hogy közben tanít, és főleg a szőlőben kapott nagyon sok ismeretet tőle. Kijőve az egyetemről, azt látta, hogy külföldön mi az ami hiperszuper módon működik.
Ám ami azon a borvidéken vagy abban az országban bevált, közel sem biztos, hogy nálunk is ugyanolyan jól adaptálható.
„Anyával szárnyaló az együttműködésünk, fél szavakból, sőt gondolataiból is ismerjük azt, hogy mit és hogyan szeretne a másik, ezáltal élmény együtt dolgozni, folyamatosan inspiráljuk, mindig tanulunk is egymástól”- magyarázta Nóri. Jobb helyet el sem tudott volna képzelni a pályakezdésre.
Számukra a Mátrai borvidék a világ közepe. Gyöngyössolymos pedig ennek a szívében található, sokkal többet érdemelne, mint amennyit tudnak róla. A borvidék a II. világháború után szinte eltűnt a szem elől. Nem mintha nem termeltek volna kiváló szőlőt és bort, de ezekkel nem mátrai néven találkozhattak a fogyasztók. Érdekességként említették, hogy a Mátrai borvidék a legnagyobb hegyvidéki történelmi borvidék Magyarországon. Mátraalján a rendszerváltást követően talán lassabban ébredtek, ám az utóbbi két évtizedben jelentős változás történt.
A Mátrai borvidék már tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt is képes volt a magyar borexportnak a 40 százalékát teljesíteni.
Az áttöréshez kellett a technika és a szaktudás. Véleményük szerint a a borvidéken tevékenykedő borászatoknak a 90 százaléka megfelelő technikával és legalább ennyi százaléka megfelelő szellemi kapacitással rendelkezik.
A Mátrai borvidék a rendszerváltás időszakában 85 százalék fehér, és 15 százalék volt csak a vörösbort adó szőlők aránya. Napjainkra ez annyit változott, hogy 70 százalékra csökkent a fehérborok mennyisége. A borhoz értő szakemberek azt mondják, a legszebb illatos borokat a Mátraalján lehet kóstolni. A vulkanikus eredetű talajok, a déli lankán elhelyezkedő szőlőültetvények kiváló alapanyagot jelentenek. A hagyományos fajták mellett a világfajták is jelen vannak. Nóri egyik kedvence az a típusú Sauvignon blanc, amit Új-Zélandon lehet kóstolni.
„Míg korábban azért küzdöttünk, hogy magasabb legyen az alkohol- és a cukortartalom, mára a szőlők sokkal jobban be tudnak érni, és sokkal szebb vörösborokat tudunk készíteni, mint évekkel ezelőtt. Néha probléma is, hogy túl érettek, és nem szeretnénk édes bort készíteni, vagy késői szüretelésű borban maradék cukrot meghagyni. Ugyanakkor nagyon jó alapot biztosít arra, hogy hordóba tegyük, érleljük, hozzá tudjuk adni a fás, hordós érlelés jegyeit is”- foglalta össze meg Nyilas Ilona.
„Közelmúltban jártam Dél-Spanyolországban, ahol két olyan folyót is kiszáradva láttam, ami ezelőtt 3-4 évvel még hajózható volt.
Mélyen megdöbbentett és elgondolkodtatott, hogy milyen irányba fogunk menni, esetleg öntözéses rendszereket építsünk ki, a szőlőtermesztést úgy alakítsuk akár fajta szerkezetben, akár olyan művelési eljárásokat, fitotechnológiai műveleteket alkalmazva, hogy erre időben tudjunk reagálni”- fogalmazta meg Nóri, az előre tervezés fontosságát.
A Nyilas Pincészetnél mintegy 15 fajtával dolgoznak. A borvidék fő fajtái az Irsai Olivér és az Ottonel muskotály, de rendelkeznek Sárga muskotállyal is, fontos a Szürkebarát, az Olasz rizling, de ezek mellett a Sauvignon blanctól a Leánykán keresztül a Rizlingszilvániig széles a választék. A kékszőlőnél Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Kékfrankos, Pinot noir, újabban a Syrah adja a kínálatot. Nem „laborszinten” foglalkoznak a szőlővel, egy-egy fajtából legalább 8-10 hektár van, de a jelentősebb fajtákból 40-50 hektár áll rendelkezésükre.
„Több ültetvényünk erdővel, vagy erdősávokkal határos, ennélfogva nagyon jó táplálék forrásai vagyunk a vadaknak. Ott a búvóhely az erdőben, viszont legelni lesétálnak a szőlőbe, a termésért ősszel, tavasszal pedig a rügyeket lecsipegetni.
Normál esetben a telepítést követő harmadik-negyedik évben már tudunk szüretelni, most van olyan hat éves ültetvényünk, ahol még kart sem tudtunk felnevelni”- meséli Ilona, ugyanakkor látják, hogy a vadak élete sem könnyű, mert elveszik tőlük területet, talán már farkas is garázdálkodik a környéken, ami arra készteti őket, hogy közelebb húzódjanak a lakott területhez. Próbálják a legkíméletesebb védekezési megoldást alkalmazni, de mindez költségnövekedéssel jár.
A természet iránti szeretet életre kel a palackok címkéin is. A 2021-es évjáratnál jelent meg az első új címke család, nem érezték már azt, hogy a régi kifejezné a boraik stílusát. Olyan megjelenést szerettek volna, amely nem csak a benne rejlő értéket, de a család szellemiségét is megmutatja. A grafikus csapattal hamar kialakult az összhang, amikor ellátogattak Gyöngyösolymosra, hogy beszélgessenek róluk, a borászatról, a borokról, a természetről, tavasz volt, s sok madár repkedett. Mindez megihlette a grafikus hölgyet.
A madarak kifejezik azt a szárnyalást is, amit tapasztalt a család körében, mindig új ötlet, új tennivaló, új innováció érkezik, és ehhez jön a természet szeretete. Minden borra más madarat álmodtak meg.
A zöld küllő került a Savignon blanc-ra, ami a leginkább a zöldes jegyekre utal. Az Irsai Olivéren harkály látható, nagyon hasznos madár a természetben, és a fajtát is ilyen hasznosnak gondolják. Míg a Cabernet sauvignonon egy füstifecske van, ami színét tekintve sötétebb tónusú és ritkább madár. Gyöngyössolymoson a török időkben épült templom tornyában is fészkeltek egy időben, és a mai napig meg szoktak jelenni. Azt a nemességet, amit ez a madár képvisel, szerették volna ebben a borban is megmutatni.
Az elmúlt időszakban innovatív, újító szándékkal nagyon jó közösség alakult ki a Mátrai borvidéken belül. A fiatal borászok elkezdtek azonos vonalon gondolkodni, ennek első lépése volt, a MyMátra névre keresztelt közösségi bor. Aromás fehér szőlőkből készült házasítás, amely képviseli a Mátrának a nagyon illatos, gyümölcsös részét. A kóstolók tekintetében is elindult a tudatos tervezés, hiszen az Egri, a Villányi vagy a Szekszárdi borvidék azért is tudott lépéselőnyre szert tenni, mert sokkal korábban épült ki az infrastruktúrájuk. Hamarabb voltak olyan kóstolótermek, olyan pincék, amelyek a Mátrai borvidéken egy picit később készültek el.
Most már ha eljön egy borturista, akár 3-4 napos programot is tudnak neki szervezni, különböző településeken meglátogatja a borászokat, meg tudják adni a kicsitől a legnagyobb borászatig azt az élményt, hogy utána egy hosszabb időre is el akarjon jönni.
Míg Nóráról már kiderült, hogy a Sauvignon blanc nagy hódolója, Ilonának szezonális kedvencei vannak. Nyáron inkább a könnyedebb fehér, esetleg egy rozé is belefér, míg télen főként a vörösborokhoz vonzódik. Fehérborok közül egy szép Chardonnay el tudja varázsolni. Jánoshoz a lányok egyértelműen az Olasz rizlinget kötik, őt nem lehet ettől eltéríteni. „Közel lakunk egymáshoz, és általában szokás, hogy délben az anyu, a mami készíti az ebédet, esténként általában Nóri, aki a gasztro világban is jól tájékozódik, és nagyon jól főz. Ehhez bontunk bort a világ bármely tájáról, vagy éppen a saját borunkat kóstoljuk” - mondja Ilona. János ráerősít: „Egy jól elkészített Olasz rizling vetekszik bármilyen világfajtával. A lányok rendszeresen vizsgáztatnak, ha nem is minden nap, de hetente legalább kétszer-háromszor: mondd meg, ez milyen szőlő, vagy milyen bor. Ők sokkal jobban bírálnak már, mint én. Szerencsére szép borokat tudok kóstolni, de ha választani kell, akkor az Olasz rizling és a Cabernet franc a nagy kedvenc.”
Forrás: magyarmezogazdasag.hu/ Viniczai Sándor
Fotó: nyilasbirtok.hu