„Varázslatos érzés, amikor az egyik lánygyermekem felkiált, hogy „Apa, nézd, itt van a lekvárunk a polcon!” Ilyenkor mindig meghatódom, és nyugtázom, hogy jó úton járunk.
Szerintem nem minden család mondhatja el magáról, hogy közös hobbijuk van, és mi ebben is szerencsések vagyunk. Arról nem beszélve, hogy nem tudunk leülni, mindig jár valamin az agyunk. Így jött a birsalmasajt, a befőttek, lekvárok, szörpök, a sültpaprika-szeletek, majd a sültpaprika-krém, és így tovább – mesélte a Magyar Mezőgazdaság tudósítójának a kiskunhalasi Lánytesók vállalkozást is vezető Ignácz Gábor kistermelő.
– Visszatekintve a kezdetekre, beleszülettem a növénytermesztés és a háztáji állattenyésztés csodálatos világába. A nagyszüleim és szüleim a kezdetek óta foglalkoztak szőlő- és gyümölcstermesztéssel. Már gyerekkoromban lenyűgözött, amikor nagypapámmal elvetettük az őszibarackmagot a sovány homokba, aztán láttam felcseperedni a fát.
Amikor elérkezett az idő, ő tanította meg nekem, hogyan kell szemezni, hogy a kívánt gyümölcsöt hozza a szép kis csemete.
Ezek az élmények határozták és alapozták meg az életemet. Kertészmérnök és szőlész-borász szakon szereztem diplomát – idézte a kezdeteket Ignácz Gábor. – Konyhakertünk mindig volt, a szőlő és gyümölcsös mellett. Megfizethetetlen, amikor kimegy az ember a kertbe és onnan szedi az összetevőket az ebédhez. Hasonló érzést akartunk átadni azoknak az embereknek, akik a mi termékeinket fogyasztják, hogy érezzék, az a gyümölcs és zöldség szívvel-lélekkel lett termesztve. Ez az, ami hajt minket, hogy mindenki, aki találkozik velünk, kaphasson egy csipetnyi vidéket. Hobbiként tekintünk a termelésre, hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Emellett főállásban dolgozok egy állami cégnél, mellette menedzselem az otthoni folyamatokat és aktívan dolgozunk kistermelőként. Feleségemmel közösen igazi megújuló nagycsaládos szülők vagyunk, mindig kitalálunk valami izgalmasat. Ő például a lekvárfőzés és a kenyérsütés mestere.
Amikor megszületett első lánygyermekünk, Dorottya, akkor határoztuk el igazán, hogy a szabadidőnket a vállalkozásba fektetjük, hogy az akkor még csak tervezett gyerekek is belenevelkedjenek ebbe a környezetbe.
És persze, a kert mellett a konyhába is mindig húzott a szívem. Közben olyan szerencsések voltunk, hogy megszületett második lányunk, Viktória, majd a harmadik lány, Gabriella hozta el számunkra a nagycsaládot.
Ignácz Gábor elárulta, hogy amikor elkezdtek a termékek megvalósításával foglalkozni, elővették dédnagymamája és nagymamája recepteskönyvét.
– Elkezdtünk kísérletezni, hogy miként lehet hagyományos módon ínycsiklandó ételeket és italokat készíteni, a nagyipari technológia elhagyásával, hogy felidézzük az emberekben a szeretett régi ízeket, úgy, hogy egyúttal minden tekintetben megállják a helyüket korunk elvárásaival szemben.
Mondanom sem kell, hogy ez a rész volt talán a legnehezebb. Kezdetben a gyümölcsbefőttek mellett fő célként tűztük ki, hogy birsalmasajtot készítsünk. Amikor elkezdi az ember felidézni a recepteket, akkor ez könnyűnek tűnik, de birsalmasajtot készíteni nagyon, de nagyon nem az.
Vissza sem merek gondolni arra a sok munkára, ami elvezetett a jelenlegi különleges birsalmasajtunkig.
Eltölt vele az ember több órát, a darabolás közben elvágja a kezét, főzés közben a kifröccsenő forró gyümölccsel megégeti az ember a bőrét és a végén, mikor késznek tűnik, formába önti, és akkor nem marad egyben, szó szerint szétfolyik. Ilyenkor – őszintén mondom – férfiemberként is sírni tudtam volna. Sok–sok munka és kitartás kellett ahhoz, hogy termékeink megállják a helyüket a piacon. Jelenleg a hagyományos natúr változat mellett már tízféle ízesítésben készítünk birsalmasajtot, különböző formában és kiszerelésben. A sok kísérletezés közben rájöttünk, hogy a feldolgozásra szánt helyünk elég szűkös lett, és így létrehoztunk egy új, minden elvárásnak megfelelő kistermelői feldolgozó üzemet, ahol a mai napig készítjük termékeinket. Ez a lépés nagyon nagy anyagi terhet rótt a családra, de egyben megerősített bennünket, hogy nincs visszaút.
Kezdetben a rokonságnak készítettek termékeket, hogy azonnali és őszinte kritikát kapjanak, azután szépen lassan haladtak.
– Igény volt rá, hogy a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt feldolgozzuk, ezért minőségi birsalmasajtot, befőttet, szörpöt és lekvárt készítettünk. További igény mutatkozott az ismerőseink körében a kistermelői különleges, hagyományos termékek iránt. Ehhez az igényhez természetesen hozzájárult a tökéletességre való törekvésünk is, mert mi a saját kamránk polcára is úgy tesszük fel a terméket, mintha az bármelyik bolt polcára kerülne. Termékeinket előszőr helyi vásárokon és rendezvényeken mutattuk be, igazából ezek a személyes találkozások hozták az első komolyabb sikereket és termékeink így eljutottak egyre több asztalra. Később felhasználtuk a közösségi média nyújtotta lehetőségeket és folytattuk a vásározást az elkészített termékeinkkel. Az volt a célunk, hogy valami mást adjunk az embereknek, mint amihez hozzászoktak a boltban. Azt szerettük volna, hogy ne csak a vásárlás legyen élmény, hanem amikor hazamegy és kiteszi az asztalra a birsalmasajtot, vagy a zöld dióbefőttet akkor ott történjen valami, a régi emlékek feltárulása.
A visszajelzések pont ezt igazolták, hogy a termékeink pont olyanok, mint amit elképzelnek az emberek.
Igazi kézzel fogható kapcsolatot építettünk a vevőinkkel, tanácsokat, recepteket osztottunk meg. Emellett folyamatosan véleményeket kértünk, ezekből építettük ki a termékpalettánkat és határoztuk meg az ízvilágunkat. Közben felkerestünk egy bolthálózatot és a kóstolás után el is helyezhettük a termékeinket a polcon, innentől kezdve felpörögtek az események. Nem célunk versenyezni a nagyszámban legyártott ipari termékekkel, mi alacsonyabb számú terméket készítünk házilag előállított kistermelői termékként.
Örömmel tapasztalták, hogy a tevékenységük látványos és eredményes hobbivá nőtte ki magát, és így jutottak el a Lánytesók elnevezés alatt futó vállalkozásig, és lett új otthonuk a digitális világban létrehozott weblapjuk is.
– A Lánytesók mint vállalkozás alapelve, hogy átadjuk a tudást gyermekeinknek, a három lánytesónak ebben a rohanó világban. Mondanom sem kell, hogy honnan jött a névválasztás.
Komoly kérdés számukra, hogy fenntarthatóan termeljenek.
– Számunkra a fenntarthatóság és a minél kisebb környezetterhelés alapvető. Abban nőttem fel, hogy amit megtermelsz, azt fogyaszd el, vagy készíts belőle tartós terméket, és semmit se dobjak ki felelőtlenül. Mindennek megvan a helye, csak felelősen kell elhelyezni. Ez a magyar kistermelői vagy tanyasi gazdálkodás alapja. Ezeket nemcsak termelőként, hanem vásárlóként is illene betartani, ez közös érdekünk. Biztos vagyok benne, hogy húsz évvel ezelőtt senki sem akart volna bio-avokádókrémet venni. De ez a tendencia felborult. Meg kell találni az egyensúlyt, nem szabad hallgatni a boltok polcain kacsintgató túlkínálat akciós és távoli országokból ideutaztatott termékeinek hívogatására. Mi nagy előnyben vagyunk velük szemben, mert helyben termelünk, itt dolgozzuk fel az élelmiszereket és Magyarországon értékesítünk. A vásárlók már tudatosan keresik a házilag előállított kistermelői termékeket, és hajlandóak megfizetni a jobb minőséget.
Nekünk fontos, hogy a helyben és magunk termelte zöldséget és gyümölcsöt fogyasztjuk egész évben.
A kertünkben kora tavasztól késő őszig mindig terem valami. Ha túltermelünk, cserélünk más termelőkkel. Régóta így működik a gazdaságunk, a kertünk. Ezen nem is szeretnénk változtatni.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Bella Huba
Fotó: Bella Huba