borászatban is szükség van időnként megújulásra, stílusváltásra, és bizony, szerintem nem igaz a mondás, miszerint jó bornak nem kell cégér – mondta Tarsoly Róbert, aki párjával, Dóka Évával családi vállalkozás keretében szőlész-borászkodik Zalaszentgróton, immár negyed évszázada.
– Zalában szinte csak dombok vannak, de mindenki hegynek hívja a településéhez közeli helyet, ahol a szőlőbirtoka van. Ezen a vidéken pedig szinte mindenkinek volt-van hegye, és így volt ezzel mindkettőnk családja. Szőlőt műveltek, bort készítettek, persze csak háztáji méretben – idézte fel a vállalkozás előzményeit Tarsoly Róbert.
– Éva apukájának az ötlete alapján, az ő biztatására vásároltunk Évával közösen egy 0,5 hektáros Chardonnay-ültetvényt, még 1998-ban. Ezzel a lépéssel kezdődött a szőlészeti vállalkozásunk.
A szőlő művelését azonnal megkezdtük, a borászatot pedig fokozatosan építettük ki hozzá. Én akkor végeztem növényorvosként, és egyből hasznosítani tudtam a tudásomat.
A területünk egy 21 hektáros ültetvény része volt, és a többi birtokossal közösen szerveztük meg a növényvédelmet. Én irányítottam ezt a munkát. Az idő múlásával az ültetvények elöregedtek, sokan kivágták a tőkéket vagy eladták a területet. Éltünk ezzel a lehetőséggel, újratelepítettük a területeket. Ültetvényeink jó részét így hoztuk létre.
Ma közel 27 hektáron termelnek szőlőt, meglehetősen sok fajtát.
– A sok fajta áldás és átok egyszerre. Áldás, mert a kísérletező kedvünket nagyon jól kielégítik az ezzel járó lehetőségek, és a borkóstolókon is kamatoztatni tudjuk a sokféleséget különlegességeinkkel. Nagyobbrészt fehér fajtákat termelünk. Ahogy a borvidékre jellemző, úgy nálunk is megtalálható a hagyományos Olaszrizling. Ezt nem lehet kihagyni a sorból, és mi magunk nagyon szeretjük.
Újnak számít a Pátria és a Nektár, amiket Bakonyi Károly nemesített ki Cserszegtomajon. Termelünk Kabart is, ami Tokaj-Hegyaljáról származik. Ezek a fajták nagyon jó tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezek a „zászlóshajóink”.
Van még az ültetvényeinken egyebek között Szürkebarát, Rajnai rizling, Furmint, Hárslevelű és Sárga muskotály is. És persze ott a Chardonnay, amit nagyon jó fajtának tartunk, és már csak azért sem hagyhatjuk ki, mert vele kezdtük a vállalkozásunkat.
A vörösek közül elsősorban világfajtákat termelünk, Cabernet Franc-t, Cabernet Sauvignont és Pinot Noire-t. Nemrég Kékfrankost is telepítettünk.
Visszatérve az „átokra”: az a helyzet, hogy a sok fajta meglehetősen sok többletmunkával jár. Eltérő az érési és a fakadási idő, a fejlődésük sebességéről nem is beszélve. Néhány fajtánál kimondottan jól lehet ütemezni a munkákat, némelyik még a szüret idejére nézve is rugalmas. Márpedig nálunk elsősorban a szüretet kell minél alaposabban megszervezni, mert augusztus közepétől október végéig, néha akár november közepéig eltart a betakarítás.
Minden hétre jut egy-két szüret, márpedig erre szükség van, hogy, hogy magunktól elvárt minőséget tudjuk előállítani. A borok kezelése is szervezést igényel. Igazából ez persze nem panasz, hiszen ott a másik oldal: a változatosság, és a változatos alapanyagoknak köszönhetően a házasítási lehetőségek széles skálája.
Tarsoly Róbert elárulta, hogy a házasításaik egyike, a Hegyke nevű bor mára országos hírnevet szerzett magának – és a borászatnak.
– A Hegyke közösségi bor. Ilyen már több is létezik hazánkban, nem mi találtuk fel. Mi, zalai borászok azt a célt tűztük ki, hogy előállítsunk egy, a borvidék tulajdonságait, értékeit egyesítő „zászlós bort”, bizonyítva, milyen kiváló lehetőségekkel bír a tájegységünk. Nem valamiféle csúcsbort szerettünk volna, hanem olyan terméket, ami keresetté válik a piacon, amit ünnepnapokon és hétköznapokon is jóízűen fogyasztanak az emberek. A helyzetet és a lehetőségeket áttekintve gyorsan kiderült, hogy az egész borvidéken ugyanaz a helyzet, mint nálunk: nagyon sok fajtát termelnek a gazdák. Ekkor határoztunk úgy, hogy legyen házasítás! A Hegyke a célok alapján ötvözi a helyi szőlőfajták legmegkapóbb tulajdonságait. Egy könnyen szerethető, friss, mégis komplex fehér cuvée, kifejezett illattal, élénk zamatokkal. Összetételét tekintve szigorú szabályoknak kell megfelelnie, amelyek mégis kellő mozgásteret adnak, hogy minél több zalai borász elkészíthesse a saját Hegykéjét.
A házasításnak minimum 10, maximum 40 százalék Cserszegi fűszerest, Nektárt, Pátriát, Rozáliát vagy Koronát kell tartalmaznia, ám a bor gerincét valamelyik tipikus Kárpát-medencei fajtának kell alkotnia, mint amilyen az Olaszrizling, a Furmint, a Hárslevelű és a Királyleányka, 50–70 százalék közötti mennyiségben.
Ezeken kívül használhatnak még egyéb, az oltalom alatt álló Zala eredetmegjelölés termékleírásában szereplő fehér fajtákat a borászok, a meghatározott arányok betartásával. Tehát van mozgástér a Hegyke készítésénél. Amúgy négy éve elindult a történet, sajnos a covid elég rendesen beleszólt a terveinkbe. Sok rendezvényt akartunk tartani, hogy bemutassuk és népszerűsítsük az új bort, de a legtöbbjük, sajnos, elmaradt. Örülök neki, hogy mára mégis ismertté, keresetté és kedveltté vált. Hamarosan újabb bírálatot tartunk, amin szakemberek segítségével értékeljük az újonnan készített borokat.
– Honnan a név?
– Nos, Zalában mindenkinek volt, illetve van hegye, még akkor is úgy hívják, ha domboldalon termelik a szőlőt. Ebből adta magát a név, no és abból, hogy a bor egy kicsit hetyke, vagyis a készítői büszkén vállalják a tulajdonságait.
Tarsoly Róbert szerint nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér. Szerinte a szakmai munka mellett a széles körű marketing a legfontosabb.
– Mennyire igaz a mondás? Szerintem semennyire. Illetve azokra igaz lehet, akik már befutottak, aki szép eredményeket értek el a hazai és a nemzetközi porondon a minőségi boraikkal.
Mi huszonöt éves fennállásunk ellenére új szereplők vagyunk, mert kevésbé ismert borvidéken tevékenykedünk. Sok munkát kellett és kell még befektetnünk ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, hogy előre tudjunk lépni. Kezdetben a területvásárlás, a telepítés volt a fő feladat, majd a borászati technológiát kellett megteremteni.
A marketinggel körülbelül két-három éve foglalkozunk erőteljesen. Ennek keretében új arculatot teremtettünk, jelen vagyunk a közösségi médiában és honlapot is üzemeltetünk. Mindez elengedhetetlen. Ahogy az is, hogy az emberek megkóstolhassák, megismerhessék a borainkat. Ezt a részt szintén erősítettük. Hiszen, akkor keresik a borainkat, ha tudnak róluk. Szerencsére jók a visszajelzések, ami igazolja erőfeszítéseinket.
Tarsoly Róbert szerint a borászatban is szükség van megújulásra és stílusváltásra.
– Amikor szőlőt telepítünk, az 3–4 év alatt fordul termőre, és körülbelül 20–25 évre tervezünk egy ültetvénnyel. Ez nagyon sok idő, ezalatt megváltozhat a fogyasztói ízlés: lehet, hogy amelyik bor tíz esztendeje még a legkedveltebb volt, az mára nem kell a piacon. Szerencsére a borászati technológia rengeteget fejlődött, és ezzel kapcsolatosan sokat tanultunk. Adott fajtából különböző jellegű borokat lehet készíteni, nem adalékok hozzáadásával, hanem például a szüret idejének vagy az erjesztési folyamatnak a megváltoztatásával is befolyásolni lehet egy bor stílusát. A változásokra szükség van, már csak azért is, mert csökken a fogyasztás hazánkban. A régiek mellé kell az új, a fiatalos, az üde ízvilág.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Bella Huba
Fotó: Bella Huba