„A föld szeretete, a kerti munka öröme, a saját magunk termelte zöldség és gyümölcs elveszett értékek. Gyógyszerre és táplálékkiegészítőkre költünk, ahelyett hogy észrevennénk, mi mindent tehetnénk magunkért. Ezért is költöztünk ki a városból, és ezt próbáljuk továbbadni gyermekünknek mintaként” – Kovács Annamária, a Kertem kincsei termékcsalád megálmodója és készítője foglalta össze ekképp ars poeticáját.
„A kiskertemben termett gyümölcsökből adalék- és tartósítószer-mentes süteményeket, szörpöket, lekvárokat készítek a két kis kezemmel” – fogalmazott, és ott áll a sorban a zakuszka is.
– Némi előzménye volt a gazdálkodásnak, hiszen faluról származom, így a zöldség- és gyümölcstermesztést, majd a feldolgozásukat is láttam és megtapasztaltam. Igaz, a foglalkozásomat tekintve teljesen más területről tértem vissza ide, ingatlanosként többnyire megvásároltam a konyhai szükségletet. Négy esztendeje vált komolyabbá a dolog. Úgy éreztem, elegem lett az ingatlanpiac világából, a természetre vágyom. Akkor született meg a döntés, hogy feladom a munkámat és belevágok valami teljesen másba.
Kiköltöztünk Szombathelyről a város mellé, egy tényleg zavartalan helyre, és berendezkedtünk az új életre. Nagyon sokan csodálkoztak rajta, mondhatni, bolondnak néztek, hogy feladok mindent és ekkora fába vágom a fejszémet. Viszont én a férjemmel és a fiammal együtt tudtam, hogy beválik a számításom.
A korábbi kényelemből valóban lejjebb kellett adni, hiszen fával fűtünk és magunknak állítjuk elő a szükségleteinket. Nincs tévénk, de nem is hiányzik. Természetesen internetünk van, hiszen arra szükség van a kapcsolattartáshoz és a marketinghez. Viszont itt vagyunk a zöldben. Csodálatos a hely, a reggeli madárcsicsergés, a levegő tisztasága elmondhatatlan és leírhatatlan. A táj, vagy ahogy a kis tavunknál egy szürke gém a halakat lesi, festményszerű. Ez teljesen más életforma – olyan, amit szerintem csak szeretni lehet. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem bántuk meg a váltást.
Kovács Annamária azt mondja, annak ellenére sem bánták meg, hogy a termelés és a feldolgozás rengeteg munkát és odafigyelést igényel.
– Elkezdtem termelni, és egyből úgy éreztem, ahogy ma is: ez a munka szerelem is egyben.
Két helyen termelünk, az otthoni kert mellett egy örökségből származó petőmihályfai hegyen. Előbbiben elsősorban zöldségeket termelünk, utóbbin szőlő és gyümölcsök vannak.
Hadd soroljam, mi minden található a Kiskertemben: termelünk almát, körtét, szilvát, fekete ribizlit, málnát, epret, és van hatvan tő levendulánk is. A zöldségek sora is gazdag. Ez utóbbinak köszönhető, hogy zakuszkát is tudunk készíteni.
Számomra az a lényeg, hogy a termékeink alapanyagát magunk állítsuk elő. Lényeges, hogy semmiféle vegyszert és műtrágyát nem használunk, ez alapelvünk. Ennek ellenére, biotermékről nem beszélhetünk, csak természetesről, mert a tanúsítvány megszerzését elég nagy tortúrának tartom. De minden saját területről származik, itt terem és készül, ami biztosíték rá, hogy egészséges dolgokról van szó.
A termékkészítést sok-sok kísérletezés előzte-előzi meg.
– A receptek? Ez érdekes kérdés. A meglévő tapasztalataim mellett a kísérletezgetés a lényeges momentum. A férjem mindig mondja, hogy írjam fel, miként és milyen összetevőkből készítek egy lekvárt vagy szörpöt, amire azt szoktam mondani, hogy nincs két egyforma termés. Évről évre máshogy érnek be a gyümölcsök, ezért aztán nem lehet kétszer ugyanúgy elkészíteni a termékeinket.
Mindig oda kell figyelni, mindig mindent újra kell gondolni. Az a titok, hogy rendszeresen kóstolgatni kell mindent, ugyanis az alapján nagyon jól meg lehet állapítani és ki lehet alakítani a kívánatosnak tartott ízeket.
Azonkívül úgy gondolom, hogy a házi termékeknek ez az értéke. Fontos, hogy az alapanyag a lehető legjobb legyen, de az odafigyelés, a precizitás elengedhetetlen. A termékkészítés során nem szabad hibázni.
Hogy mennyi munkával jár ez a tevékenység? Erre azt szoktam mondani, hogy tavasztól őszig a kertben és a konyhában vagyok, folyamatosan. A kerti munka mellett a termények feldolgozása és elkészítése is rengeteg tennivalóval jár. A pihenés időszaka a január és a február, de már akkor elkezdünk tervezni, hogy tavasszal mit, hogyan és mennyit ültetünk, és hogy miként tudnánk megújulni egy kicsit.
Márciusban aztán beindul a munka. De hadd tegyem hozzá: annak ellenére, hogy nem kis munkáról van szó, a régi állásom nem hiányzik. Imádom ezt a tevékenységet.
Kovács Annamária szerint a házilag készített minőségi termékekre van igény.
– Van egy réteg, amelyik fontosnak tartja, hogy természetes, adalék- és tartósítószer-mentes zöldség-gyümölcsöt és abból készített termékeket fogyasszon. Ők a tudatos vásárlók, akik fontosnak tartják egészségük ily módon való megőrzését is.
Megkeresik azokat a termékeket, amelyek nemcsak természetesek, hanem finomak is, és akkor is ilyeneket vesznek, ha kicsit esetleg drágábbak. Hadd jegyezzem meg: úgy látom, nem feltétlenül a kedvezőbb anyagi helyzetben lévő emberek figyelnek erre.
Összefoglalva, azt mondhatom, a piac igényli az ilyen termékeket. Annak pedig külön örülök, hogy a fiatalabb generáció is keresi ezeket, mert ez megalapozza a jövőt. Emiatt is tartom rendkívül fontosnak a minőséget – és a bizalom megtartását. Az ilyen termékek e két pillérre épülnek.
A Kertem kincsei termékeket sokan megkedvelték és keresik. Ennél nagyobb örömet más nem is szerezhetne a készítőinek.
– Termelői piacokon is kínáljuk a készítményeinket, és örülök, hogy olyan sokan érdeklődnek irántuk, vásárolják őket. De az igazi elismerés az, amikor a vevőink visszajönnek és azt mondják: „abból a múltkoriból” kérnék még. No, persze megkóstolják a többit is. Ezek mindig erőt adnak a folytatáshoz, és ahhoz, hogy újabb termékeket kísérletezzünk ki, amikkel a vásárlók elé állhatunk.
Készítek süteményeket is, és a minap egy néni vásárolt az almás pitémből. Miután megkóstolta, odajött, és azt mondta, mennyire köszöni és hálás érte, mert legutóbb a nagymamájánál evett ilyen finomat. Igazán jólestek a szavai.
A családi vállalkozás nagyobb változtatást nem tervez, bár azt fontosnak tartják, hogy gépesítéssel könnyítsék meg a munkájukat.
– A jelenlegi formában nem nagyon tudjuk növelni a kapacitásunkat. Itt a termékek készítésére gondolok. Hiszen a mi napunk is csak huszonnégy órából áll, nekem meg csak két kezem van. Azt tervezzük, hogy javítunk a technikai feltételeken, hogy az ezzel megtakarított időt más munkafolyamatokra tudjuk fordítani – annak érdekében, hogy még több kincs kerülhessen ki a kertemből.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Bella Huba
Fotó: Bella Huba