A Stelázsi bolt számára fontos, hogy vásárlóink csakis a legjobb minőségű, egészséges hazai termékeket fogyaszthassák. Nem véletlenül működnek együtt immár évek óta Szilágyi Sándorral, az Illaberek-termékek készítőjével, hogy különleges, kézzel készült finomságai boltunkban is fellelhetők legyenek. Vele beszélgettek motivációiról, termékeiről és hivatásáról.
Hogyan lettél kistermelő? Mi a történeted?
Tősgyökeres paraszti családból származom, klasszikusnak mondható, önellátó falusi gazdálkodásban nőttem fel. Mivel a szüleim – szintén klasszikus módon – azt szerették volna, ha diplomás leszek, ezért közgazdaságtant kezdtem hallgatni a BGF-en. Azt az egyetemet sosem fejeztem be, mert egy ott kialakult barátságból adódóan a fényképészettel kezdtem el foglalkozni, és hosszú évekig fotósként dolgoztam. A 2008-as gazdasági válság következtében azonban más jövedelemforrás után kellett néznem. Mivel én voltam a „pesti” társaságban a „vidéki” gyerek, aki mindig hozza a pálinkát, a lekvárt meg a kolbászt, ezért adott volt, hogy ebbe az irányba érdemes lehet elmozdulni. 2012-ben lettem újra őstermelő-kistermelő, és két év után úgy döntöttem, hogy ezentúl csak ezzel akarok foglalkozni. Megcsináltam az MG technikusit, pályáztam a Fiatal Gazdára, földeket vettem. Jelenleg kb. 7 hektár termőföldet tartok szántóföldi és kertészeti művelésben.
Milyen alapanyagokból dolgozol?
Főleg gyümölcstermő- és fűszer-, de kisebb mértékben zöldségnövényeket is termesztek. A jelenlegi választékom ennek a 8 évnek a tapasztalatát tükrözi. A fogyasztók igénylik a változatos, nagy szortimentet, ami miatt rengeteg féle növénnyel kell foglalkozni – így megoszlik az idő. Ezért már évek óta nem próbálkozom kényes fajokkal, csak olyanokkal, amik a Sárrétre valók, bírják a kötött talajt, a klímát, és nem igényelnek fokozott növényvédelmet. Csak olyasmiket termesztek, amik bírják a „ridegtartást”, példa erre mondjuk a rebarbara. Na jó, kivétel a kajszi, az egy termesztői és növényvédelmi rémálom, de olyan nincs, hogy nincs baracklekvárom...
Hogyan néz ki egy nap Szilágyi Sándornál?
Május 31, Pünkösd vasárnap
Ébredés 3-kor. Fél 5-kor már fő 60 liter szirup a mentaszörphöz. Árad a Szentlélek, én meg fél 7-kor kezdem kapálni a fekete mentát, és kipótolni a töveket, amiket kirágott a bagolylepke lárvája. Kitelepítek egy sor csombormentát is, mert nem férek az udvaron a palántáktól. Ebéd után lekaszálok 50 méter fehér mentát. Gyötör a lelkifurdalás, mert Bernáth Tanár Úr szerint hajnalban kell kaszálni a jó minőségű folium droghoz. Mialatt kazalba hordom, úgy érzem, hogy lefagy a karom. Na jó, lesz ebben azért mentol! Mivel a héten nem volt pénzem cukrot venni, és időm sincs, hogy több mentaszörpöt lefőzzek, ezért a padlások minden elérhető m2-ét ellepik a szárítókeretek. Délután dróthálózás és káromkodás a fenyőültetvényben: a nyulak rágni kezdték a friss hajtásokat a tavaly telepített csemetéken. Fél 7-kor vacsora és kávé, mert eszembe jut, hogy reggel főztem egy adag mentaszörpöt, amit le kell szűrni és palackozni. Este 11-kor fekvés. Fú, de király, ma van 4 órám aludni!
Mitől különlegesebbek a termékeid, mint más kistermelőké?
Ezen a piacon rendkívüli a túlkínálat és a verseny, ezért minden termelő különleges akar lenni. Remélem, hogy nem ábrándítok ki vagy sértek meg senkit, de tapasztalatom szerint a vásárlók nem annyira a különlegességet, mint a megbízható minőséget, és az elérhető árakat keresik és hálálják meg – rendszeres vásárlással. Néha irigykedéssel olvasok egy-egy szuper marketing mesét a nagypapa világháborús rézüstjéről, a vajákos nagymama titkos receptjeiről, meg a harmadik trimeszterben kavargatott zakuszkáról, de eddig még nem éreztem a hiányát, hogy nekem nincs ilyen. Úgyhogy én minőségi élelmiszert állítok elő, nem romantikát. Sosem állítottam, hogy „hagyományos” vagyok, vagy nálam minden szem szilva meg van puszilva. Kertészmérnökként minőségben és gazdaságosan tudok termeszteni, élelmiszeripari végzettségem is van. Én nem magamat akarom eladni. A növénytermesztést, a kerti munkákat imádom és a termékfejlesztést, a gyártást. Az időmet ezekre szeretem szánni. A többi a termék dolga és a kereskedő érdeme. Nagy tisztelet az olyan lelkes és szorgalmas embereknek, mint Anna, Edit és Gábor a Stelázsiban! Van néhány dolog azért, amire – úgymond – büszke vagyok: legjobb tudomásom szerint én gyártottam először Magyarországon kereskedelmi forgalomba például zölddió-, fenyő- és rebarbaraszörpöt meg rebarbaralekvárt.
Ha csak egyetlen terméked ajánlhatnád, melyik lenne az, és miért?
A fenyőrügy szörpömet. Mert szeretném megosztani az én fenyő-revelációmat a vásárlóimmal: soha nincs olyan, hogy már mindent tudunk a világról. Bármikor részünk lehet egy olyan új élményben, találhatunk egy olyan új ízt, ami semmi korábbihoz még csak nem is hasonlítható.
Forrás: stelazsibolt.hu
Fotó: stelazsibolt.hu