Fontosak a védjegyek? Mire jó ez? Hogy használják? Ki mire használja? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat a Kislépték Egyesület elnökével Dr. Kujáni Katalinnal. Az apropót pedig az adja, hogy átadták a „Helyben vagyunk” védjegyet, mely egy olyan innovatív kezdeményezés, amely a helyi termékeket kínáló, minőségi szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók elismerésére jött létre.
A bevezetőben feltett kérdésekre a választ talán gyakorlati példákon keresztül a legkönnyebb megadni. A Kislépték Egyesület tanulmányúton volt Franciaországban, az Ardèche hegységben. A magyar szakembereket a francia Planète Terroir fogadta, amely szervezetnek az a célja, hogy a vidéki területeken a helyi kistermelőket támogassa azáltal, hogy a termékeiket segíti felértékelni, értékké tenni. A szervezet gyakorlati működése abból áll, hogy arra a tájegységre, ahová szakértőként felkérik őket, személyesen mennek el. Felmérik, hogy mik azok a tradicionális, hagyományos, emblematikus termékek és termelési módok, gasztronómiai, kulturális, agrárkultúrális örökségek, amelyeknek van értéke, ami egyedi, ami csak a tájegységre jellemző, ami csak ott tudott kialakulni a földrajzi, társadalmi, klimatikus vagy gazdasági viszonyok miatt. Mindezek adják összességében a terroir jelleget, melyet Magyarországon elsősorban a borokra alkalmazunk.
2005-ben az UNESCO fogalmazta meg a terroir fogalmát, hogy egy olyan jól elhatárolható földrajzi terület, egy élő, innovatív tér, amelynek az ottani klimatikus, környezeti, társadalmi, ember által kialakított kulturális öröksége ad egy terroir jelleget.
Egy sajátos, különleges jelleget, ami semmi mással össze nem keverhető azáltal, hogy a tájban létrehozott tudás eredetiséget kölcsönöz, ami lehetővé teszi az e területről származó termékek vagy szolgáltatások, és ezáltal az ott élő emberek elismerését. Ebből adódik, hogy az ott lévő termékek a terroir jelleg kialakítói. Hazai példa lehet erre a csabai kolbász, vagy a szőregi rózsa. Nem véletlen, hogy azok éppen ott alakultak ki, és ott adják azt az íz, szín, aroma élményt, ahol ezek készültek.
A védjegy egy eszköz
És itt jelenik meg a védjegy, mint egy eszköze annak, hogy ezeket a termékeket, ezeket a különleges sajátosságokat hangsúlyozzuk. Azáltal, hogy a termékeket kiemeljük a többi közül, értéket adunk, és azok a termelők és élelmiszer-feldolgozók vagy kézművesek, akik előállítják, nagyobb értékkel tudják értékesíteni. Ennek eredményeképpen a helyi termelők gazdasági fenntarthatósága növelhető a vidéki térben. Tehát a vidék jövedelemtermelő képessége fokozható a védjegyekkel, hogy az ott élő emberek, gazdák és kistermelők, akik őrzik az örökséget, azok meg tudjanak élni, valamint értékké váljon az a tevékenység, amit ők végeznek.
Franciaországi példákat látva, mint a tanulmányúton megismert Monts de Venasque-i cseresznye vagy a Saint Félicien penészes lágysajt rávilágít arra, hogy az egész terroir jellegnek nagyon tudatos vidékfejlesztési vonatkozása van.
Az olyan elemek, mint a fogyasztó, a marketing, a rendezvények és hasonlók mind csak eszközök ahhoz, hogy a vidéki termelők helyben maradjanak, termeljenek, és az a kulturális és gasztronómiai örökség, amit létrehoztak, ne vesszen el. Tehát az egyik legfontosabb üzenet, hogy ezek az eszközök együtt, stratégiába helyezve, több éves tervezésen keresztül érik el hatásukat.
Az ipar és a kistermelő szinergiája
Ha egy termék elindul az oltalom, a védettség megszerzésének irányába, akkor Franciaországban létrejön egy helyi közösség a termelőkből, egyesületekből, helyi szereplőkből, önkormányzatból, vidékfejlesztőkből, szaktanácsadókból. Mindazokból, akik ezt az adott terméket meg akarják védeni, ki akarják emelni. Emellett létrehoznak egy termelői együttműködést, aki végzi azt a bejegyzési folyamatot, melynek részeként pontosan leírják és bizonyítják, hogy annak a terméknek az adott területhez van kötődése, múltja, története. Az uniós oltalom csak a folyamat egyik fontos állomása, de nem a fő célja, hiszen ezeket a védjegyeket úgy kell értelmezni, mint egy marketing eszköz, ezáltal több fogyasztó figyel fel rá. A folyamat önmagában arról szól, hogy a helyi közösség, a térség majd az ország megismerje, illetve elismerje az adott terméket.
A földrajzi árujelzéssel ellátott termékek, amelyeket a forgalomban a termékek földrajzi eredetének azonosítására használunk,, szellemitulajdonjog-védelem alatt állnak. Ide tartoznak az alábbi földrajzi jelzések:
- OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés (élelmiszer és bor)
- OFJ – oltalom alatt álló földrajzi jelzés (élelmiszer és bor)
- FJ – földrajzi jelzés (szeszes italok)
- HKT – hagyományos különleges termék (élelmiszer és bor)
Az EU földrajzi árujelzései azoknak a termékeknek a nevét védik, amelyek egy konkrét régióból származnak és különleges minőségűek, vagy amelyek ismertsége az előállításuk helyszínéhez kapcsolódik. Az OEM és az OFJ közötti különbség elsősorban arra vonatkozik, hogy az alapanyagok mely hányada származik az adott régióból, illetve, hogy a termék előállítása milyen mértékben történik az adott régióban. A földrajzi jelzés (FJ) szeszes italokra vonatkozik. Az Agrárminisztérium részletes tájékoztató oldala: https://gi.kormany.hu/
Az Uniós földrajzi jelzéseket és minőségrendszereket úgy alakították ki, az eljárásrendjüket úgy fogalmazták meg, hogy a kisebb és nagyobb szereplők is használni tudják. Franciaországban úgy gondolják, hogy az egységes eljárásrenddel rendelkező termékek esetén hasznos az ágazat nagyipari szereplőinek jelenléte, mert a nemzetközi piacokra is ki tudják juttatni a termékeket. Védjegyes camember de Normadie-t vagy ementáli sajtot lehet kapni bármilyen élelmiszerboltban. De amikor egy fogyasztó ellátogat Normandiába ott a helyi camembert sajttal találkozik és tudja azt megkóstolni, hiszen a a földrajzi árujelzőnek köszönhetően 478 tejtermelő gazdaság, 10 ipari és 3 kistermelői feldolgozó található a lehatárolt térségben. Ez a fajta szinergia példaértékű, hiszen hazánkban, sok esetben ellentét feszül a nagyüzemi és a kistermelői előállítók között.
A tudatos építkezés
Vannak olyan termékek, amiből nem lehet nagyban értékesíteni, mennyire speciális az előállítása. Ilyen volt a Saint Félicien kecskesajt, ami egy rövid érlelésű, kívülről kemény, belül puha sajtkülönlegesség. Saint Félicien településének közelében 2018-ra 5-6 családra lecsökkent a sajtot előállítók száma, de ekkor a helyi közösség úgy döntött megmenti, és felkarolja ezt a helyi nevezetességet, gasztro-kulturális örökséget. Szakértők bevonásával három év alatt dolgozták ki annak rendszerét, hogy milyen módszerekkel tudják megmenteni ezt a sajtot. Összegyűjtöttek minden irodalmat, leírást, mely bizonyítja, hogy a tudás, a módszer, a legeltetés, takarmányozás, feldolgozás mind az adott helyhez és kultúrához, adottságokhoz kötődik. Majd többek között elkezdték az európai oltalom megszerzést és ezzel párhuzamosan elkezdték oktatni a termelőket, hogy újra képesek legyenek San Félicien-t előállítani. A védjegyszervezet életre hívott egy Lovagrendet, amely fesztiválokon talárba felvonulva kóstoltatásokat, versenyeket szervezve nívót ad a sajtnak.
Az összefogás célja, hogy egyre feljebb pozicionálja a terméket, hogy az egyszerű paraszti konyhákban megjelenő sajtból, legyen egy minőségi sajt, annak kóstolója, eljárásrendje, elkészítése és az elfogyasztása is minőségi legyen.
Ezáltal felkerül a sajttérképre és a francia gasztronómiai térképre. Ezzel adva neki értéket, hogy ne két euróért lehessen eladni egy tenyérnyi nagyságú sajtot, hanem négyért, ötért, hatért. Ezáltal legyen anyagi érdeke is a termelőnek termelni és feldolgozni.
Büszkének kell lenni
Franciaországban azzal kezdődik a helyi termékek kiemelése, hogy a helyi embereket büszkévé teszik a saját emblematikus termékeikre. Cél, hogy legyenek büszkék arra, hogy az ő területükön az ő felmenőik, a nagyszüleik, dédszüleik, ezeket az értékeket állították elő. Arra is komoly időt, pénzt és energiát fordítanak a franciák, hogy a fogyasztókat is büszkévé tegyék, hogy ezeket az emblematikus helyi termékeket keressék és kóstolják meg, ezáltal a térségi jelzőt erősítsék a vásárlók körében.
Kujáni Katalin szerint ezek nem csak francia értékek, ezek hazánkban is megvannak. A szatmári, a beregi, a tokaji, a sárközi jelzők még megvannak, és a jelzőink mögött ott van a kulturális örökség.
A Kislépték Egyesület elnöke szerint most van itt az idő, hogy ezeket el kell kezdeni használni, és elővenni, és újra tudatosítani.
Franciaországban ezt a munkát főleg az Agrár- és az Oktatási minisztérium, az Agrárkamara, a terméktanácsok végzi. Például területi „OMÉK”-okat, élelmiszer-kiállításokat szerveznek, ahol az emblematikus termékeik mind ott vannak, és a fogyasztók látják őket, és meg is kóstolhatják azokat. Az éttermek számára fontos a helyi alapanyag, a térségi ételek étlapon tartása. De ugyanígy fontos a közétkeztetők számára a helyi szezonális alapanyagok és receptek használata.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu/ Török Gergely
Fotó: magyarmezogazdasag.hu