Varga Tamás, a Steigler Pince főborásza úgy véli: a csillámpala ásványos sóssága adja a soproni borok lelkét. A Steigler Pince Sopron belvárosában található, a kékfrankosra és a zöldveltelinire helyezte a hangsúlyt, Varga Tamás főborásznak mindkét fajtával komoly tervei vannak.
Lőrinczy Bálint 2016-ban alapította meg a Steigler Pincét, ahol 2019. január elseje óta dolgozik Varga Tamás, aki két évtizedet külföldi borászatokban töltött, a Napa-völgytől Új-Zélandig. A tulaj szabad kezet adott a szakembernek, azt mondta, egyetlen kívánsága van: kiváló bioborokat akar látni a pincében.
"A természetközeliség és az ebből fakadó organikus gondolkodás teljesen alapvetővé vált számomra. Megértettem, hogy a bor minősége legalább 80%-ban a tőkén dől el, ezért mindennek a szőlő a kulcsa. A kékfrankossal Golsban, a zöld veltelinivel Wachauban kötöttem közelebbi ismeretséget és az ottani dűlő- és hordószelekciók azt tanították meg nekem, hogy ezzel a két fajtával érdemes nagyon komolyan foglalkozni. Az ültetvényen tehát aktívan figyelek a tőkékre, a pincében viszont a kontrollált semmittevés elvét követem, mert ha az ültetvényen jól dolgoztam, abban a mustban már benne van minden, aminek benne kell lennie, és a természet végzi a dolgát. Nagyon jó a klíma, az Alpok közelsége miatt állandóan fúj a szél, a Fertő tó nádasa pufferközegként véd a téli hideg ellen, a víz pedig a napfényt tükrözi vissza.
Az igazi varázslat azonban a csillámpalás talaj, ami ebben a formában egyedülálló a világon. Úgy képzelem, hogy valaha Sopron lehetett a Pannon-tenger partja. Végeztettünk a területeinken kutatófúrásokat, és azt láttuk, hogy a kétméteres, csillámpalás réteg alatt tengerparti homok és édesvízi iszap van. El is képzeltem, hogy húszmillió évvel ezelőtt milyen jó kis pálmafás „bícs" lehetett itt... A csillámpala ásványos sóssága adja a soproni borok lelkét. Képzelj el egy jó húslevest, benne van minden, csak éppen kifelejtették belőle a sót! Belekanalazol és nem ízlik. Aztán megsózod, és újra megkóstolod. Ég és föld a különbség. Ugyanezt teszi a csillámpala a szőlővel: kidomborítja a benne rejlő ízvilágot" – fogalmazott Varga Tamás.
A pincészet termőterülete jelenleg 15 hektár. Három fő fajtájuk van: a kékfankos, amiből 6 hektárt telepítettek három dűlőbe, a zöldveltelini, amiből 3 hektárjuk van szintén három dűlőben és a furmint, ami 2 hektáron terem. Ezeken kívül cabernet franc-t, pinot noirt, zweigeltet és ottonel muskotályt szüretelnek még a birtokon. Legfrissebb telepítésük 2022-es, akkor fűszeres tramini, királyleányka és hárslevelű került a földbe – igyekeznek a helyi szőlőfajtákra fókuszálni.
Varga Tamás nem titkolja, hogy sokszínűsége miatt a zöldveltelini a kedvenc fajtája. Készülhet belőle könnyű bor, kiváló alapja lehet házasításoknak, 8-10 hónap seprőn tartás után viszont annyira megváltozik, hogy alig ismerünk rá. Tavaly elhatározta, hogy eltérő erjesztési módokkal megmutatja a fajta hét arcát.
Másik kedves fajtája a kékfrankos, meggyőződése, hogy Sopronban a kék szőlők közül erre kellene a hangsúlyt fektetni.
"Tudom, hogy mindenki arra figyel, mit igényel a piac, de én ezt fordítva gondolom: szeretem én diktálni a piaci igényeket. Remélem, sikerül meggyőznöm a fogyasztókat" – szögezte le.
Forrás: bor.hu, Agroinform.hu / Horváth Attila
Fotó: Facebook/Steigler Pince