Amikor belépünk a Horhos-völgyi ökobirtok domboktól ölelt, behavazott területére, kicsit úgy érezzük magunkat, mint aki a világ legszebb hógömbjébe érkezett. Arra gondolunk, hogy ez olyan, mint egy megvalósult álom, és kiderül, hogy tényleg az.
A gazdasszony, Gulyás Anna nem egészen hat évvel ezelőtt randevúzott először a gazdával, Kaczkó Dániellel, és amikor a fiatalember elmondta neki, hogy olyan helyen szeretne reggelente ébredni, ahol tehenek legelnek, azt gondolta: „Hát, akkor megvagy!”.
Annáék ugyanis mindig gazdálkodtak otthon, az édesanyja a mai napig felül a kombájnra, ő pedig azt tervezte, ha egyszer férjhez megy, sok tehene lesz. Daniéknál is volt háztáji, de a mezőgazdaság csak a nagy-, illetve dédszülők életében volt meghatározó.
A pár lassan négy éve él Tardonán, a településről elnevezett dombság vízgyűjtő területén, a Horhos-patak völgyében. Lehetőségeikhez mérten maximális gondoskodással nevelik az állataikat.
Gazdálkodásukat pedig minden mozzanatában meghatározza, amit biodiverzitásról, fenntarthatóságról, holisztikus környezetszemléletről és etikus bánásmódról gondolnak.
November végi látogatásunkkor már a szezon végén jártak, amit eladásra szántak, az kifutott. A fő profiljuk a szabadtartású baromfi, amely Márton-napi libával és karácsonyi pulykával egészül ki. A tavalyi, körülbelül 1500-as állományban 80 liba, 80 pulyka és durván 100 gyöngytyúk nevelkedett. A gyepen tartott baromfira villanypásztorok és vándorólak vigyáznak. Ha lelegelik a füvet egy részen, akkor tovább költöztetik őket.
A lakóház szomszédságában álló téli szálláson, a tojóállomány mellett, 16 kárpáti borzderes marha és 23 magyar merinó juh telel. Jelentős részük tavasszal elleni fog.
A jegyespár a baromfit maga vágja, a négylábút vágóhídra viszi, de semmit sem adnak le a felvásárlónak, hanem mindent maguk dolgoznak fel és értékesítenek. Ennek fő formája a vákuumcsomagolt friss hús, de ha idejük engedi, különböző füstölt termékeket, a maguk számára pedig túrót és sajtot készítenek.
Ami hamar szemet szúr, hogy a birtokon az utolsó villanypásztorig minden ízléses, igényes, takaros és csinos. Egy fa épületváz például úgy fest, mintha pajtaszínháznak vagy rusztikus rendezvényhelyszínnek készülne, de kiderül, hogy „csak” takarmány- és géptároló lesz. Bár minden katalógusba illik, nem vendéglátásra készülnek.
– Nem szeretném, hogy bármit csak odacsapjunk. Ha valamibe belefogunk, azt csináljuk meg száz százalékra, és csak utána kezdjünk másba! – magyarázza Dani.
A birtokot Dani szülei segítségével, az állatokat, épületeket, felszerelést saját megtakarításaikból vették és veszik – ahogy a forrásaik engedik. Dani állattenyésztő mérnökként végzett Gödöllőn, de tíz évig egy multinacionális cég létesítményüzemeltetési üzletágát vezette. Közben pedig spórolt, mivel mindig saját gazdaságot akart.
A gazdálkodás mellett „polgári” munkája is van a párnak. Anna polimertechnológus, gépészmérnökként egy német cég értékesítője. Műanyagipari színezékeket árul Szlovéniában, Magyarországon és Romániában, míg Dani egy takarítással és üzemeltetéssel foglalkozó családi vállalkozásban tevékenykedik. A gazdaságot 90 százalékban ketten látják el, de bizonyos szezonális feladatokhoz családi, illetve baráti segítséget is igénybe vesznek.
70 hektáron gazdálkodnak, aminek egy része bérelt terület. Gazdaságuk legnagyobb része gyep, a 20 hektárnyi szántón pillangósokat, lucernát termesztenek a szénakészítéshez.
A baromfitakarmányt az egyetlen hazai minősített biotakarmány-keverőtől, a tiszakécskei Éden Majorból veszik. Legelőik közel 90 százaléka Natura 2000-es terület, 23 hektár pedig minősített ökológiai gyep.
Törekszenek arra, hogy legyen őshonos haszonállatuk, de mivel ezeknek a termelékenységére nem lehet minden szempontból építeni egy gazdaságot, baromfiból értékesítési célra olyan fajtákat nevelnek, amelyeknek a hústermelése és takarmányhasznosítása gazdaságosabb. Pulykából tavaly őshonos réz-, egy évvel korábban pedig bronzpulykát tartottak. Előbbinek átlagosan 3,5-4,5 kiló volt a vágott súlya, utóbbinak pedig még ennél is jobb.
A szabadtartás és a biotakarmány költségei miatt az áraik jóval magasabbak az átlagosnál. Állandó beszállítói a 2023-as OMÉK-on díjazott mályinkai Iszkor, valamint a tavaly legjobb vidéki étteremként elismert encsi Anyukám mondta étteremnek. A termékek nagyobb felét azonban a lakosságnak értékesítik, amire tapasztalatuk szerint nagy az igény.
– Sokan nem jutnak minőségi húshoz, és mivel egyre több a táplálkozással összefüggő egészségi probléma, nagy értéke lett – mondja Anna, akit örömmel töltenek el a pozitív visszajelzések.
Áraik a szállítási költséget is tartalmazzák, a termékeiket pedig a közösségi média, honlap és hírlevél segítségével reklámozzák.
Anna egyik fontos törekvése, hogy minél többen kövessék a példájukat, költözzenek vidékre és termeljék meg az élelmiszerük egy részét.
– Az eleje nehéz, de utána könnyebb, és ha többen leszünk, a szavunk is többet nyom a latba, jobb életminőséget érhetünk el. Úgy véli, a bioélelmiszerek térnyerése az elszántságon és a vásárlók motiváltságán múlik.
A kárpáti borzderes eredetileg kifejezetten háztáji, hármas hasznú fajta, amiből az igavonás már nem releváns. Anna szeret fejni, és úgy véli, más a „mi tejünk, mi sajtunk”, de piacra gyártani a tejterméket szerintük rabszolgaság.
– Sokan hiszik – mondja Dani –, de nálunk sem minden rózsaszín. Amikor egy hétig egyfolytában esik, akkor is ki kell jönni, meg kell etetni, arrébb kell tenni az állatot. Három évig, amíg nem volt traktorunk, egyesével hordtunk be és kézzel adtunk oda több száz bálát. Alig vártuk a tavaszt! Egy ilyen kis gazdaságban folyton meg kell oldani problémákat és ki kell találni új módszereket ahhoz, hogy minél hatékonyabban tudjunk működni.
Minél többet tudnak meg a több száz hektáros vízgyűjtő terület alatti, az időszakos patak völgyében fekvő tájról, annál jobban szeretik. Dani a régi katonai légifelvételeket és térképeket bújja. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a patak és a völgy neve – horhos – vízmosta mélyedést, szűk patakvölgyet jelent.
– Az állatok nem lennének meg gyepek nélkül, de Tardona környékén a vulkanikus, üledékes talaj mezőgazdasági szempontból az egyik legrosszabb. A termelőszövetkezeti időszakban ennek ellenére mindent felszántottak és bevetettek. Mi arra törekszünk, hogy visszaálljon a természetes állapot. Felmértük a talaj összetételét, tömörödöttségét, fajgazdagságát, a gyom-, hasznos és indikátornövényeket.
Rengeteg agárkosbort találtunk hatalmas foltokban, amitől először odavoltunk, hogy milyen szép, ráadásul védett. Aztán megtudtuk, hogy azt jelzi: ahol nő, ott nagyon alacsony a tápanyagtartalom.
Jelenleg spontán gyepkialakulás zajlik, de a természet még csak félúton jár. A korábbi folyamatos szántás miatt talajtömörödöttség, úgynevezett eketalpbetegség alakult ki a földeken, és a vízmegtartás nem elégséges. Gyepi altalajlazítással lehetne gyorsítani a folyamatot, de speciális eszköz kellene hozzá, ami 7 millió forintba kerül. Hosszú távon regeneratív módon, de folyamatosan szeretnénk legeltetni, hiszen a marha még bizonyos vastagságig a hóban is tudja használni a legelőt.
Daniról már gyerekkorában azt mondogatta a nagyanyja: olyan lelkes környezetvédő lesz, hogy biztosan ki fogja magát kötni egy fához.
– Akkor ezt környezetismeretnek hívták. Egy jó pedagógusnak és egy egyesületnek köszönhetően nagyon mélyen belém ivódott a természet szeretete, amivel akkoriban sok más gyereket is megfertőztek Miskolcon.
Úgy vélik, eredményesen gazdálkodni és közben védeni a természetet – ha lemondásokkal és kompromisszumokkal is –, nem lehetetlen. Környezetük feltérképezésében és védelmében a Bükki Nemzeti Park és a vadásztársaság munkatársaival is „kéz a kézben járnak”. Adatokat szolgáltatnak a ritka vagy újonnan felfedezett növényekről, állatokról, például Friciről, a vadmacskáról. Ha éjszaka jön a rudli, fél nap is elmegy a villanypásztor javításával, de egyébként nem okoz gondot a vad. A völgyzárógáttal létrehozott víztározót – amit az előző tulajdonos horgásztóként hasznosított – egyelőre nem használják. Tavaly-tavalyelőtt rengeteg ritka madárfaj jelent meg a környékén az aszály miatt.
Áprilisban lesz négy éve, hogy belevágtak a gazdálkodásba, és sok mindent a saját kárukon tanultak meg.
Egyebek mellett a kistermelés korlátait. Ha 100-150 kilométerre található a legközelebbi vágópont, akkor nehéz megoldani, hogy odafelé élő állatot, visszafelé húst kell szállítani, méghozzá hűtve. Szerintük sok gazda életét meg lehetne könnyíteni mobil vágópontokkal.
Az amerikai Joel Salatin által kifejlesztett, kézzel mozgatható mobil csirkeólak 80 brojlerre lettek méretezve. A csirkék négyhetesen kerülnek ki a nevelőházból a gyepekre, a vándorólakba, amiket felnyitva alkalmaznak, teljesen szabad mozgást biztosítva a baromfinak. Árnyékot és vizet is biztosít, éjszakára le lehet csukni. A héják megtanultak bemászni alá, de bizonyos szintű elhullást bele kell kalkulálni a természetes tartásba.
Először kézzel álltak neki mindennek, például a nádas kiirtásának és a régi épületek elbontásának, aztán lassan, sok vita árán rájöttek, hogy szükségük van gépekre, hiszen az idejük, az energiájuk nem végtelen.
– Annál hatékonyabb vagy, minél nagyobb a kaszád és a traktorod. Mindig azon vagyok, hogy újítsunk valamit, ha azt látom, hogy nem haladok, de a modern eszközök kiválasztásakor minden esetben szem előtt tartjuk a természetvédelmi szempontokat – magyarázza Dani.
Anna szerint: – Amikor elkezded, van egy elképzelésed, hogy milyen tudásra lesz szükséged, aztán egyszer csak rájössz, hogy mindenhez kell értened. Állatokhoz, mezőgazdasághoz, gépészethez, ácsmunkához. Figyelned kell az időjárást, jó esetben foglalkozol a természet védelmével, a talaj minőségével. Ezt hívják holisztikus menedzsmentnek.”
Forrás: Kistermelők Lapja/ Czifrik Katalin
Fotó: Medgyesi Milán